Századok – 1998

Kisebb cikkek - Hoffmann Zsuzsa: „A legnemesebb római”. (M. Iunius Brutus másik arca) I/207

KISEBB CIKKEK 211 ríti Brutust. Nehéz a döntés, hosszan vívódik, közben magánügyeit rendezgeti, adósságai behajtásán ügyködik, és jegyzeteket készít Polübiosz történeti munkájából. Plutarkhosz következőképpen ecseteli vívódását: „Kötelességének tartotta, hogy a közérdeket személyes szempontok fölé helyezze, s mivel meggyőződött róla, hogy a háborúra Pompeiusnak jobb oka volt mint Caesarnak, Pompeiushoz csatlakozott. Környezete és barátai szintén Pompeius oldalára álltak, Kilikia éppen Pompeius befolyási övezete, neki is adósa Ariobarzanész (részletekben törleszt is), és mint lekötelezettje, katonákkal is támogatja a római hadvezért. Mindezen tények ismeretében, ill. Cato erőteljes ráhatása következtében állt végül Brutus is Pompeius oldalára (ne feledjük, hogy apját éppen Pompeius ölette meg.) Dürrakhionban betegségére hivatkozva nem vesz részt a hadműveletekben, majd elkíséri vezérét a pharsalusi hadszíntérre, ahol együttlátva a két sereget, rájön, hogy változtatnia kellene álláspontján, de ezt presztízsveszteség nélkül szeretné megtenni. A csata előtti napon is tanulmányaival foglalkozik, hogy mit csinált a csata idején, nem tudjuk, de azt igen, hogy nem vett részt benne. Pompeius meneküléséről értesülve, maga is menekül, Larisszába megy, és amikor Caesar odaérkezik, tüstént felajánlja neki szolgálatait. A források ezt a lépését eltérő módon értékelik, vannak, akik árulásnak minősítik, mások tudni vélik, hogy Caesar Brutust illetően kíméletet parancsolt katonáinak. Valójában nemigen tarthatjuk meggyőződéses pompeianusnak Brutust, apja, apósa és nagybátyja miatt sem. Caesar szívélyesen fogadta, megbocsátott neki (Brutus azonban később ezt elfelejtette), Plutarkhosz hosszan ecseteli kettőjük találkozását. Vannak olyan vélemények is, miszerint Brutus Egyiptomba is elkísérte volna Caesart, sőt éppen ő vezette Pompeius nyomára, ez azonban nem valószínű, már csak azért sem, mivel kezdetben maga Pompeius is habozott, hogy hova menjen, Brutus viszont Kilikiába ment. A-mikor Caesar 47 tavaszán partra szállt Tharszoszban, Brutus ott várta és elkísérte Kappadókiába, ahol az ifjú Ariobarzanész helyzetét kellett rendezni. A keleti tartományok, így Kappadókia és Galatia esetében is a rendezés elsődleges oka, hogy ezek uralkodóikkal együtt Pompeiust támogatták. Brutus közbenjárt Caesarnál az uralkodó érdekében. Innen útjuk Galatiába vezetett, ahol az uralkodó Deiotarus, hasonló helyzetben van, mint a kappadókiai király Ez esetben Deiotarust12

veszi védelmébe Brutus, kérésére Caesar meghagyja a galata uralkodónak birodalma nagy részét. Plutarkhosz szerint maga Caesar sem érti Brutus viselkedését: „Nem nagyon értem, mit akar ez a fiatalember, de amit akar, azt nagyon akaija." Brutus sikerrel védelmezi Caesarnál Deiotarust, mint volt pompeianust, azonban azt is tudjuk, hogy ez az uralkodó szintén adósai közé tartozott, mégpedig a pontosan törlesztők közé. Brutus, aki kitűnően ismerte a helyi viszonyokat, tanácsadói szerepben tetszelgett Caesar mellett (ebben sikeres is volt), erről a szerepről Rómában is tudomást szereztek, főként Cicero híresztelte, talán amiatti sértődöttségében, hogy Caesar az ő felajánlott szolgálataira nem tartott igényt. Ezután Caesar, útját megszakítva, viszszatért Rómába. Brutus diplomáciai meg-12

Deiotarust, a galata királyt elsősorban Pompeius-pártisága miatt kellett védelmezni, de más vádak is merültek fel ellene. Többek között azzal is gyanúsították, hogy merényletet tervezett Caesar ellen, és meg akarta őt öletni, amikor nála vendégeskedett. A gyilkosság vádjával szemben Cicero védi, és értékes információkat közöl még ebben a beszédében a korabeli Galatia helyzetéről.