Századok – 1998
Közlemények - Velich Andrea: A céhrendszer alkonya? A vezető londoni céhek a 15–16. század fordulóján I/183
196 VELICH ANDREA illetve a jogi ügyletek előkészítése a tanács feladata volt, amíg a céhvezetők feladatköre a terhesebb gazdasági irányítás helyett a szabályzatok polgármesternek való átnyújtásához, illetve az alamizsnások számának meghatározásához hasonló társadalmi, reprezentatív feladatok ellátására teijedt ki. Ugyanakkor a tanácsok kiépülésével párhuzamosan relatív értelemben csökkent az egyenruhás tagok presztízse, hiszen a hagyományos tanoncvezető céhmester közé a hierarchiába mind több létrafok épült be, melyen az előbbrejutás a növekvő céhtagság mellett megnehezült. Mivel a céh vezetése — fizetés híján — költséges feladat volt, melynek vállalását nem sokan és nem gyakran engedhették meg maguknak, így számos céh, köztük a halkereskedők 1499-es szabályzata kimondta, hogy hat évnél gyakrabban nem lehet ugyanazt az embert céhmesterré választani.7 2 Ez azért bírt nagy jelentőséggel, mert egyrészt az oligarchia kiteljesülését nehezítette, másrészt pénzügyi könynyebbséget jelentett az újraválasztott vezetőknek akiknek hivataluk visszautasítása, vagy előzetes mentességszerzés esetén magas bírságot kellett fizetni. A visszautasítások gyakoriságára utal — a számos felmentési kérvény és alku mellett — az a tény, hogy számos céh, köztük a gyapjúszövők szabályzata kimondta, hogy szabadságát veszti el, aki a hivatalviselést negyedik alkalommal is visszautasítja.7 3 Mivel a hivatalviselés nemcsak költséges volt, de a hivatalban töltött évek alatt az illető kereskedelmi kapcsolatainak meglazulásával járt, 1492-ben a borkereskedők három évben, 1546-ban pedig ezt tovább csökkentve két évben maximálták a céhvezetőik hivatali éveit.7 4 A városvezetés által 1486-87-ben jóváhagyásra bekéretett céhszabályzatokból kitűnik, hogy mind nagyobb hangsúlyt kapott a munkarend és fegyelem javítása, a visszaélések és a konkurencia visszaszorítása, a kontárok és idegenek elleni hatékonyabb fellépés. Kiemelték a vezetőknek járó tisztelet, az alázatos beszéd megkövetelését, ugyanis mind több céhmestert és tanoncot bírságoltak meg, amiért a céhvezetőket szidta, azokat „ kapzsi kalmároknak" nevezte, ami a céhen belüli differenciálódással párhuzamosan növekvő feszültségeket, elégedetlenséget is tükrözi. Az aranyműves John Buckingot magas, négy fontos bírság megfizetésére ítélték, amiért szidalmazta a céh vezetőit, s megtagadta az engedelmességet.75 1497-ben pedig William Wiseman textilkereskedő szavakkal, illetve tettleg bántalmazta társát, Percival Woodhouse-t.76 Ha valaki gyűlésen kiabált, vagy illetlen hangot ütött meg, az a nyergesek szabályai szerint egy fontnyi viaszt kellett vásároljon.7 7 A rendtartás nehézségére utal, hogy a textilkereskedők 1491-ben egy kalapácsot is vásároltak, hogy üléseiken azzal csendet és rendet tarthassanak.7 8 A céhvezetők esküjében a király és a város iránti hűségen és szolgálaton túl a céhszabályzat betartására, illetve betartatására való kötelezettségvállalás is szerepelt. A lázadások elkerülésére irányuló törekvések mellett a céhek privilégiumaik, autonómiájuk fenntartásának is nagy figyelmet szenteltek, így a céhek 72 Herbert. II. 33. 73 Consitt. 108. 74 Crawford. 43, 167. 75 Goldsmiths' WA. fo. 455. 76 Drapers' WA. fo. 64. 77 LB. M. 271. 78 Drapers' WA. fo. 176.
