Századok – 1998
Tanulmányok - Koszta László: A pozsegai káptalan hiteleshelyi tevékenysége 1353-ig. A közhitelű oklevéladás kezdete I/3
10 KOSZTA LÁSZLÓ A jelentések tartalmuk szerint hatáijáró oklevelek,5 3 birtokba iktató jelentések,54 és vizsgáló oklevelek.5 5 A eljárások alaposságát mutatja, hogy 1336-ban, mikor a Dráva partján Vaska-Szentmártonnál szedett vám ügyében rendelt el vizsgálatot a király, a kiküldött királyi ember és a káptalan képviselője még a távoli Zágrábban is tudakozódott úgy a klerikusoktól, mint a világiaktól, vámszedőktől és kereskedőktől egyaránt.5 6 A vizsgálat eredményét mégsem a szóbeli információk alapján készítették el. Az ügyben a király Pozsega mellett még két másik hiteleshelynek, a pécsi és a fehérvári káptalannak is küldött mandátumot. A három hiteleshely különböző időben más-más királyi ember jelenlétében végezte el a vizsgálatot, mégis a vámtételek felsorolása teljesen megegyezik, noha az oklevelek többi része már a kiállító hiteleshely gyakorlatát követte. Bizonyosan a szentmártoni vámhelyen őrzött írásos vámjegyzék lemásolásával készült a relatiok ezen része, másként nem lehet megmagyarázni a szoros egyezést a három jelentés között.5 7 A 14. század első harmadának végén a vámhelyeken már írásban is megvoltak a vámjegyzékek,5 8 amelyekről azonban a központi gazdasági irányításnak nem voltak másolatai. A királyi mandátumok sajátos típusa jelent meg Károly Róbert uralkodása alatt, az úgynevezett mandatum generale. Az újfajta parancslevél értelmében a király elrendeli, hogy amely hiteleshely előtt felmutatják, annak el kell végezni az előírt vizsgálatot vagy határjárást. Nagy előnyt jelentett az ilyen mandátum a kedvezményezetteknek, hiszen nem kellett esetről esetre a királyi udvarhoz fordulni, ezzel gyorsabban és lényegesen kisebb költséggel intéződhettek el az ügyek. Az ilyen mandátumok érvényességi ideje általában egy év volt, s leginkább egyházi testületek kapták.59 Altalános parancsleveleket, amelyeknek kiállítási alakja pátens volt,6 0 1336-ban László zágrábi püspök,6 1 1339-ben a zágrábi egyház,6 2 1345-ben pedig a zágrábi káptalan63 mutatott be a pozsegai hiteleshely előtt. A mandatumokban foglaltak elvégzésére kiküldött káptalani testimoniumot név szerint az Árpád-korban nem nevezik meg.6 4 A megjelölt királyi emberek között a megyebeli nemesek is csak a 14. századtól szerepelnek. Az Árpád-kori oklevelekben 53 1330. Sm. IX. 505-6.; 1341. Sm. X. 633-5.; 1345. DE 256483. 54 1329. Sm. IX. 474-5.; 1329. M. S. III. 153.; 1331. DL. 33578. 55 1300. Sm. VII. 405-6.; 1336. DE 251996.; 1353. Sm. XII. 209. 56 „idem Gunter homo vestre... testimonio nostro apud predictam possessionem Scentmartum vocatam Zagrabie et in alijs locis vicinis et commetaneis a laicis, clericis et cuiuslibet status ac condicionis hominibus necnon a mercatoribus et tributarijs ipsius seu loci de facto exactionis eiusdem tributi diligenter inquirendo scivisset ipsum tributum exigij..." DE 251996. 57 A pozsegai káptalan oklevelében a vámjegyzékből egy mellékmondat kimaradt, s az „item de uno curru, qui transit, versus Modrusam"-ban cursit, illetve az „ante festum sancii Martini"-ban beati szerepel. 58 Eckhart szerint a törvényes vámtarifák a vám helyén közszemlére voltak téve a jogtalanságok megelőzése végett. Eckhart F.: A királyi adózás története Magyarországon 1323-ig. Arad 1908. 102-3. 59 Stolcz 42., Eckhart 1914. 146. 60 „receptis litteris patentibus vestre..." Sm X. 509. 61 Sm X. 269-71. 62 Sm. X. 509. 63 Tkalcic, I. В.: Monumenta historica episcopatus Zagrabiensis II. Zagrabiae 1874. (a továbbiakban: Mon. Hist. Ер. Zagr.) 128-9. 64 1 300. „cum... Laurencio homine vestro unum ex nobis virum ydoneum... transmissimus" Sm. VII. 406.
