Századok – 1998
Közlemények - Magyar Zoltán: Szent György középkori kultusza Magyarországon I/161
SZENT GYÖRGY KÖZÉPKORI KULTUSZA MAGYARORSZÁGON 179 E felsorolás természetesen csak a manapság is létező vagy oklevelesen bizonyítható helyneveket tartalmazza, de számos egyéb településnévben is a Szent Györgykultusz nyomait sejthetjük. Ilyeneknek tekinthetők a Győr és Györké (pl. Györkfalva (CetâÇele), Szepesgyörke (Jurgow), Vámosgyörk) típusú helynevek; a György elő- és utótagú, ám a „Szent"-et nem tartalmazó települések (Györgylaka (Jurcevec), Györgyfölde (Jurskova Vol'a), Györgytarló, Tápiógyörgye), melyek a sárkányölő szent emlékét éppúgy hordozhatják, mint valamely hajdani birtokosét; a ma már pontosan nem azonosítható határ- és dűlőnevek, valamint több, csak hozzávetőlegesen lokalizálható helység (az 1347-ben említett Igatószentgyörgy, a Pozsony megyei Szentgyörgyvár, a Komárom, illetve Pest megyei Szentgyörgypuszta, az erdélyi Csapószentgyörgy és Szentgyörgyhegygella), valamint az újabb keletű, Pozsony melletti Szentgyörgyújtelep (Nestich). Becslésünk szerint a középkori Magyarországon több száz egyházat (templomot, kápolnát, kolostort) szenteltek a sárkányölő lovag tiszteletére. Ezeknek a már említett okok miatt csupán a töredékét ismerjük. Az ellenreformáció idején több egyházközség felújította korábban megszűnt Szent György-patrocíniumát, néhány újabb is keletkezett, ám nyilvánvaló, hogy a kultusz fénykora ez esetben is a magyar középkor első öt évszázada volt. Felsorolásunkban, melyet zömmel Bálint Sándor adatainak felhasználásával készítettünk,6 1 a barokk kori templomtitulusokat is feltüntetjük; a könnyebb áttekinthetőség végett a 18. század végi egyházmegyei felosztás alapján: Esztergom: Buda (14. század), Búrszentgyörgy (Borsky Jur), Eberhard (kápolna; a 13. században már létezett; ma: Malinovo), Esztergom (Szentgyörgymező), Felsőleszéte (Podolie), Nagybajcs, Palást (1299; ma: Plástovce), Pozsonyszentgyörgy (Sváty Jur), Püski (1771), Tarján (1863), Visegrád, Zavar (Zavar). Besztercebánya-. Garamszentgyörgy (Jur nad Hronom), Lopér (14. század; ma: Podbrezová), Tótpelsőc (1349, elenyészett; ma: Pliesovce), Znióváralja (középkor, elenyészett; ma: Klástor pod Znievom). Nyitra: Gerencsér (Hrnciarovce), Mitta (Kostolné Mitice), Nemeskvassó (Zemiansky Kvasou), Pruszka (Pruské), Végegyháza (Kostolná), Zsolnatarnó (Trnové). Rozsnyó: Feled (14. század; ma: Jesenské), Hanva (1484; ma Chanava), Krasznahorkavárhosszúrét (1735; ma: Krasnahorská Dlhá Lúka), Murányalja (középkor; ma: Murán), Pelsőc (a Bebek nemzetség monostora; ma: Plesivec), Ogács (1350; ma: Stará Halic), Rudnok (1861; ma: Rudnik), Szuhaszentgyörgy (1384; ma: Alsószuha). Szepes: Lengvárt (Dlhé Stráze), Lőcse (ispotáykápolna; ma: Levoca), Nagybobroc (Bobrovec), Szepesszentgyörgy (Jurské), Szepesszombat (Georgenberg, Spisská Sobota). Eger: Bégány (1332, elenyészett), Bogács (1298, elenyészett), Borsodszentgyörgy (1780), Csány (1775), Dédes (1819), Detk (1799), Jászfelsőszentgyörgy (15. század), Lovas (1274), Nagybátony (1735), Nyíradony (13. század, illetve 1779), Nyírbátor (1484), Sajóvelezd (1332), Telekes (1332), Újszentgyörgy (1908). 61 Ámbár Bálint Sándor patrocínium-listáját (1974. 218. o.; 1977. I. 304-305. o.) több ponton kiegészítettük vagy korrigáltuk, ezen összefoglalás csak megközelítőleg lehet teljes, s a településföldrajzi adatok, valamint középkori okleveleink vizsgálata még számottevő mértékben bővítheti, árnyalhatja ezt a listát.
