Századok – 1998

Folyóiratszemle - Kazal Russel A.: Az asszimiláció felülvizsgálata: egy felfogás felemelkedése; bukása és átértékelése az amerikai történetírásban VI/1492

FOLYÓIRATSZEMLE 1495 Véleményük szerint tévedés az etnicitást a fikció birodalmába utalni, mert az etnikai tudat jól meghatározható valós élményanyag és társadal­mi tapasztalat alapján keletkezik. Sollors másik feltevését, ti. hogy az „etnikait" kizárólag a „nem-etnikaival" összehasonlítva lehet megha­tározni, már elfogadták bírálói is: az etnikai ho­vatartozás a polgárháború előtti Amerikában vált fontossá, mert annak révén tudták az E-gyesült Államokban születettek mint „amerika­iak" meghatározni magukat. A századforduló „új bevándorlása" pedig kettős tudattal rendel­kezett a 20. század harmincas éveitől kezdve: et­nikai és „amerikai". Kazal szerint az egyik legtöbbet ígérő plu­ralista modellt a politológus Lawrence Fuchs ve­tette fel The American Kaleidoscope (1990,, című könyvében. Fuchs véleménye szerint az európai bevándorlók már rég átestek az „etnikai-ame­rikanizáláson", amelynek során a régi lojalitá­sokat az amerikai körülményekhez igazították. Egy ún. önkéntes pluralizmus lehetővé tette az emberek számára, hogy etnikai azonosságtuda­tuk megőrzése mellett amerikai identitástudatot is kifejlesszenek magukban. Mivel a bevándorlók elsősorban a mun­kásság sorait bővítették, ennek megfelelően túl­nyomórészt az amerikai munkásság történelmé­vel foglalkozó szakemberek szembesültek az asz­szimiláció kérdésével. Itt meg kell említeni Roy Rosenzweig és Oliver Zunz munkásságát. Zunz még az 1920-as években is úgy találta, hogy a munkásosztálybeli közösségeket az etnikai ho­vatartozás elválasztotta; mialatt Rosenzweig Worcester vizsgálata után vele ellentétes követ­keztetésre jutott, azaz, a munkások egyre köze­lebb kerültek egymáshoz mint munkások, s nem mint egy bizonyos etnikai csoport tagjai, s ezáltal közelebb kerültek az amerikanizálódáshoz is. Rosenzweig után James R. Barrett azt taglalta, hogy az alulról építkező amerikanizálódás során a bevándorolt munkások fokozatosan átvették az amerikai munkásosztály mentalitását és kultú­ráját. Mások, így Lizabeth Cohen és Gary Gerstly, egymástól függetlenül, Chicago és a Rhode Island-i Woonsocket tanulmányozása során azt állapította meg, hogy a munkások az 1920-as években faji és etnikai alapon megosz­tottak voltak, ám a következő évtizedben egy közös munkásosztálybeli kultúrát és szakszer­vezeteket teremtettek. További megválaszolandó kérdést jelen­tett az, hogy az európai bevándorlók és a gyer­mekeik mennyire tekintették az amerikanizáló­dás feltételének, hogy elsajátítsák a „fehér" kul­túrát. Richard Alba kutatásai abba az irányba mutatnak, hogy az európai amerikaiak közötti különbségek fokozatosan elhalványultak, míg a közöttük, illetve az afrikai amerikaiak és a spa­nyol anyanyelvű amerikaiak közöttiek még éle­sebbé váltak, azaz: az amerikanizálódás, vagy ha úgy tetszik, az asszimiláció, fajilag meghatáro­zott pluralizmust eredményezett. A döntő ebben az időszakban a második világháború volt, amely új erőt öntött az amerikai ideológiába és egyben segített azt egyértelműbben meghatározni a kor szélsőségeivel szemben. The American Historical Review, Vol 100. No. 2 (April 1995), pp. 437^71. Ma. T. A folyóiratszemlét összeállította: Kurunc­zi Jenő (К. J.), Magyarics Tamás (Ma. T.) és Nagy Mariann (N. M.)

Next

/
Thumbnails
Contents