Századok – 1998

Folyóiratszemle - Greenhalgh Susan: A 20. századi amerikai demográfia tudomány; intézmény; és politikai története VI/1477

1480 FOLYÓIRATSZEMLE tatást. Különösen a kvantifikált és standardizált, a harmadik világ országaiban jól alkalmazható családtervezési programokat fizették meg jól. A negatív hatások hamar jelentkeztek: a kutatás tere, problematikája leszűkült, utilitáriánus ér­tékelési szempontok érvényesültek, a kritika-i szellem elsorvadt. A termékenység fontos — főleg nem kvantifikálható — tényezői kiestek a kutatás látóköréből. Igen magas fokra fejlesztet­ték viszont a kvantitatív elemzés matematikai módszereit, s ez növelte a szakma tudományos presztízsét. Ehhez képest az elmélet-alkotás má­sodrendű, alacsony státusú tevékenységnek szá­mított. A matematizálás egyébként is erősen le­szűkítette az elméletalkotás mozgásterét, mivel csak a kvantifikálható változókat lehetett beé­píteni a modellekbe, az antropológiai és történeti szempontok esetében ez már nehézségekkel járt. A matematikai modellek azonban jól használha­tó eszközöket adtak a fejlesztés- és népesedés­tervezők kezébe, ezért nagy volt irántuk a ke­reslet. Ennek az erősen matematizált, s főleg születésszabályozási problémákkal foglalkozó népességtudománynak lett szócsöve a Népesség­tudományi Társaság 1964 óta kiadott folyóirata, a Demography. Ezzel a matematikai modellekkel dolgozó irányzattal szemben a Paul Demeny kez­deményezésére 1975-ben megindított Population and Development Review a többi társadalomtu­dományokkal való együttműködésre helyezte a hangsúlyt, rámutatva arra, hogy komplex köl­csönhatás áll fenn a gazdasági, társadalmi és a népesedési változás között. Még élesebben és kri­tikusabban fordult szembe az uralkodó demog­ráfiai iskolával a diákok rendszertelenül megje­lenő radikális folyóirata, az 1969-ben megszü­letett Concerned Demography, ezt azonban a szakmai elit a rendelkezésére álló hatalmi esz­közök bevetésével megfojtotta, s 1974-ben a 13. számmal megszűnt. Az 1970-es évek második felében már lát­hatóvá váltak a szakma válságának jelei. A har­madik világban nőtt a jövedelmi szint, a születési ráták csökkentek, enyhült a népesség-bomba fe­nyegetése. Az 1974. évi bukaresti Népesedési Vi­lágkonferencia már megkérdőjelezte a nemzet­közi családtervezési programok szükségességét. A hivatalos támogatás is csökkent. A Reagan­érában újkonzervatív gazdasági nézetek kere­kedtek felül, amelyek kétségbe vonták, hogy a népességnövekedés akadályozza a gazdasági fej­lődést. 1984-ben a mexikói Népesedési Világkon­ferencián is kifejezésre jutott az a nézet, hogy a népességnövekedés és a gazdasági fejlődés közti korreláció nem szükségképpen negatív. Csökkent az érdeklődés a családtervezési programok iránt, sőt ezek elméleti alapjai ellen is támadások in­dultak. A demográfusok kétféle választ adtak e­zekre a válság-tünetekre. Egyesek a hagyomá­nyos családtervezési irányt védelmezték, igye­keztek azt új érvekkel alátámasztani. Mások a kritizált átmenet-elmélet helyett új teóriákat próbáltak kidolgozni. Ilyen volt a népesedés „kulturális" elmélete, amely szerint a „kultúra" a fertilitás alakulására ható legfontosabb válto­zó. Némelyek a rokontudományokhoz fordultak, s azoktól kölcsönöztek szempontokat és módsze­reket. Legfigyelemreméltóbb ezek közül az ant­ropológiai irányzat, amelynek fő képviselője John Caldwell (Theory of Fertility Decline, New York, 1982.; Approaches to Anthropological De­mography. In: International Population Confe­rence of the International Union for for the Sci­entific Study of Population, Montreal 1993, Vol. 4., 303-11.) Ők azonban inkább az antropológia kvalitatív módszereit és néprajzi adatokat vettek át, s nem annyira fogalmakat és elméleteket. Ismét mások a családra irányították a figyelmet: a család belső kapcsolatrendszerét, a nő státusát, a gyermek értékét tekintve a népesedési dönté­sek legfontosabb meghatározó tényezőjének. A legtöbb újat az intézményes szempontot előtérbe helyező elemzések hoztak ( Geoffrey McNicoll: Institutional Determinants of Fertility Change. Population and Development Review, 6. 1980, 441-62.; Institutional Analysis of Fertility. In: Kerstin Lindhal-Kiessingés Hans Lundberg, ed.: Population, Economic Development, and the En­vironment, Oxford, 1994, 199-230.), amelyek rá­mutattak a történetileg kialakult intézményi környezet, a közösségi struktúrák, a családrend­szerek fontos szerepére a termékenység alaku­lásában. Az új elméleti megközelítések közül a leg­népszerűbb és legsikeresebb a kulturális diffúzió elmélete, amelynek legismertebb képviselője a princetoni egyetem European Fertility Project-je. E kutatási program figyelemreméltó (s a magyar társadalom- és népesség-történészek számára is nélkülözhetetlen) eredményei olyan történeti perspektívával dolgozó kutatók tanulmányai, mint John Knodel és Etienne van de Walle (Les­sons from the Past: Policy Implications of His­torical Fertility Studies. Population and Deve­lopment Review, 5,1979, 217-45.), Susan C. Wat­kins (From Provinces into Nations: Demograp­hic Integration in Western Europe, 1870-1960, Princeton 1991; Ansley J. Coale - Susan C. Wat­kins, ed.: The Decline of Fertility in Europe, Princeton, 1986.), valamint John Cleland és Christopher Wilson (Demand Theories of the Fertility Transition: An Iconoclastic View. Popu-

Next

/
Thumbnails
Contents