Századok – 1998

Folyóiratszemle - Greenhalgh Susan: A 20. századi amerikai demográfia tudomány; intézmény; és politikai története VI/1477

1478 FOLYÓIRATSZEMLE mert ezeket a liberális tudománykoncepción alapuló modernizációs elméleteket a többi társadalomtudomány már két évtizede egyre kritikusabban szemléli, sőt el is vetette. A demográfusok azonban erről nem vettek tudomást, így elszigetelődtek a többi társadalomtudománytól. A demográfiában a 20. század közepén a termékenység lett a központi probléma, s kidolgozták a demográfiai átmenet klasszikus elméletét. Az 1970-es évek közepe óta történtek ugyan kísérletek a fertilitás más szempontú vizsgálatára, ezek azonban mind magtartották kiindulási alapként a modernizációs elméletet, amelynek feltevései korántsem bizonyítottak. Ez az elmélet ugyanis egy lineáris evolúciót feltételez: a történelem előre meghatározott egyenes vonalú pályán halad, s a fejlődés egy tradicionális és egy modern szakaszra osztható. A demográfiai átmenetet (a fertilitás csökkenését) a nyugati modell átvétele eredményezi, s ez kivétel nélkül minden társadalom számára jó. Az elmélet alapja az a feltevés, hogy az európai (nyugati) civilizáció felsőbbrendű, s ennek elterjedése, átvétele lehet csak minden változás forrása (modernizáció). Az utóbbi években egyes kritikus demográfusok (Hodgson, Demeny, Szreter) rámutattak, hogy a demográfia szorosan kapcsolódott az amerikai külpolitika irányvonalához, amelyet a hidegháborús helyzetben kidolgozott, s az amerikai hivatalos népesedéspolitika szakmai tanácsadójának szerepét töltötte be, midőn főfeladatának azt tekintette, hogy családtervezési programokat dolgozzon ki a harmadik világ népesedési problémáinak megoldására. Ennek során teljesen figyelmen kívül hagyták az érintett népességek preferenciáit, valamint a sajátos, történetileg kialakult gazdasági, társadalmi körülményeket. A politika szolgálata magyarázza azt is, hogy miért ragaszkodnak az amerikai demográfusok az átmenet túlhaladott elméletéhez. A tanulmány tudománytörténeti és tudományszociológiai szempontból vizsgálja, hogyan alakult ki, milyen körülmények között profeszszionalizálódott és intézményesedett az amerikai demográfia, hogy találta meg helyét az egyetemi struktúrában, s a szakmai és egyéni érdekek hogy befolyásolták a tudományág fejlődését. Mikor az amerikai egyetemi rendszer a századfordulón megszilárdult, öt társadalomtudomány kapott helyet benne: a közgazdaságtan, a pszichológia, az antropológia, a szociológia és a politikatudomány. A demográfia, mint önálló tudományszak csak az 1920-as 30-as években alakult ki, s kemény küzdelmet kellett folytatnia azért, hogy elismerjék, művelői biztosított társadalmi státushoz, rendszeres anyagi forrásokhoz jussanak. A szaktudománnyá fejlődés során az amerikai demográfia ellentmondásos helyzetbe került. Egyfelől tiszta, elméleti tudományként igyekezett magát definiálni — ez szükséges volt az akadémiai befogadás érdekében — másfelől viszont a termékei iránti kereslet, s ezzel együtt a rendelkezésére álló pénzek, sőt a feldolgozandó adatok is a kormányoktól, s olyan alapítványoktól és nemzetközi szervezetektől érkeztek, amelyek gyakorlati tevékenységgel foglalkoztak. Ezért az új tudományszak munkáját és elméletét egyaránt a megrendelők gyakorlati igényeihez volt kénytelen igazítani, s elsődlegesen politikaorientált disciplinaként volt kénytelen működni. A tiszta tudományosság igénye és a politika-orientált gyakorlati tevékenység közötti feszültség nyomta rá bélyegét az amerikai népességtudomány — különösen a termékenység kérdéseivel foglalkozó szakterület — fejlődésére. Ennek eredménye volt az, hogy a demográfia erősen matematizált, igen bonyolult és magaszszintű kvantitatív módszerekkel dolgozó, a természettudományokhoz hasonlóan egzakt tudománnyá fejlődött - ezzel demonstrálva a tiszta, elvont tudományosságot, másrészt azonban elméleteit a megrendelők igényelte gyakorlati feladatokhoz igazította. A tanulmány három szakaszra bontva mutatja be az amerikai demográfia fejlődését: 1. a tudomány kialakulása 1930 és 1960 között; 2. az aranykor az 1960-as és 70-es években; 3. a válság évei 1980 után. A 20. század első évtizedeiben Amerikában politikai aktivisták és egyéb társadalomtudományok művelői sokat foglalkoztak aktuális népesedési kérdésekkel (születésszabályozás, eugénika, bevándorlás-korlátozás, stb.). Az 1920-as és 30-as években kezdett kialakulni a demográfia, mint külön szaktudomány. A szakmai szerveződés fontos lépése volt az Amerikai Népességtudományi Társaság (Population Association of America) megalakulása 1931-ben. Ez meghatározta az új tudományág célkitűzéseit és feladatait, szigorúan elhatárolódva a politikai aktivisták és amatőrök tevékenységétől és a nem tudományos népesedés-elméletektől. Ezt a folyamatot felgyorsította a 2. világháború után, majd a hidegháború kibontakozásával kialakult helyzet, mert igen megnövekedett az amerikai politika és a nemzetközi szervezetek kereslete a harmadik világ népesedési problémáival foglalkozó demográfiai kutatások és gyakorlati programok iránt. A növekvő kereslet azt is jelentette, hogy ezekben az években sok pénz áramlott a szakmába. A háború után ugyanis nyilvánvalóvá vált, hogy a harmadik világ népessége gyorsabban növekszik, mint az európai népesség az ipari fórra-