Századok – 1998

Folyóiratszemle - Hoch S. L.: Malthus a lakosság növekedése és az életszínvonal Oroszországban 1861–1914 VI/1465

FOLYÓIRATSZEMLE 1465 Barberei) szerzői is, amely kötet színvonalát Fritsche kiábrándítónak tartja, kivéve Geoff Eley tanulmányát. Eley a német állam fegyelmező gyakorlatát, amely a Volkskörpert alakította, a 19. század vége felé megjelenő olyan bürokratikus tudományoktól eredezteti, mint a pszichológia és a pszichiátria. Szerinte a tudomány és a technokrata törekvések kövezték ki az utat a nemzeti szocializmus felé. Cornelie Usborne is a Volkskörpert tárgyalja elsősorban The Politics of the Body in Weimar Germany: Women's Reproductive Rights and Duties (Ann Arbor, Mich., 1992) című kötetében. Az I. világháború felkeltette az érdeklődést a lakosság „minőségét" illetően, ugyanis a háború megmutatta, hogyan lehet egy funkcionális Volkskörpert létrehozni. Még pontosabban: egyetértés alakult ki a jobb- és baloldal között arra vonatkozóan, hogy az egyéneket alá kell vetni a nemzeti kollektívának. A weimari Németországban a nők négy különböző területen váltak a genetikai tisztaság miatt aggódok látókörébe: 1) anyaság; 2) szexualitás; 3) terhesség megelőzés; és 4) abortusz. A fent megnevezett területeken figyelemreméltó konszenzus jött létre a szocialisták, a liberálisok, valamint a jobboldali moralisták között, mely szerint az államot terheli a felelősség a nemzeti egészség biztosításáért, következésképpen a szexualitás, a terhesség megelőzés és az abortusz ellenőrzése is a hatáskörébe esik. Usborne véleménye szerint olyan hangulat alakult ki, amely teljes mértékben támogatta azt az elvet, hogy az egyéneket fizikailag a Völkskörper kívánalmainak megfelelően kell alakítani. Ebből a szempontból alapvetően folyamatosság állt fel a weimári és a náci Németország között. A fentiekhez kapcsolódva Elizabeth Harvey leírja, hogyan választották el, többféle módon is, a „magot" alkotó teljes munkaidőben foglalkoztatott munkásokat a részmunkaidőben dolgozóktól, valamint a perifériára szorult munkásoktól és a pályakezdő fiataloktól (Youth and the Welfare State in Weimar Germany, Oxford, 1993). Usborne és Harvey is elfogadja azt az alaptételt, hogy a gazdasági világválság miatt omlott össze elsősorban a weimári köztársaság: a költségvetés csökkentése maga után vonta a jóléti kiadások drasztikus csökkentését és megszűnését is, melynek eredményeképpen a harmincas években egyfajta negatív genetikai szemlélet hódított. Ami pedig alapjában összeköti a weimari és a náci éveket, az a hit volt, hogy az „emberanyagot" lehet és kell is alakítani a megfelelő célok érdekében. Mary Nolan kitekint a korabeli Németországból annyiban, hogy ismertetett tanulmányában a németeknek az Egyesült Államokról kialakított nézeteit vizsgálja (Visions of Modernity: American Business and the Modernization of Germany). Az I. világháború előtt az Egyesült Államok nem nagyon érdekelte a németeket, ám azután Amerika újszerűsége sok embert vonzott a weimári Németországban. Amerika a jövőt jelképezte számukra: pártállástól függetlenül hivatkoztak a „fordizmusra", s általában a racionalizálás magas fokára. Ennek a csodálatnak a gazdasági világválság vetett véget, s a nemzeti szocialisták elvetették a pusztán technokrata és menedzseri szemléletmódot és helyette az ideológiai és faji kérdéseket helyezték az előtérbe, s az Egyesült Államok túlnyomórészt mint negatív példa jelent meg a harmincas évek német propagandájában. Journal of Modern History, Vol. 68, No. 3, September 1996, pp. 629-656. Ma. T. Hoch, S. L. MALTHUS, A LAKOSSÁG NÖVEKEDÉSE ÉS AZ ÉLETSZÍNVONAL OROSZORSZÁGBAN 1861-1914 Bevezetőjében a szerző (Iowa-i Állami E-gyetem, USA) rámutat, hogy az eddigi próbálkozások a vidéki lakosság életszínvonalának meghatározására azért nem voltak sikeresek, mert hiányoztak a megfelelő adatok, másrészt a kutatók különböző mutatók (pl. a földhasználat jellege, a falun maradó gabonamennyiség, a táplálékok jellemzői stb.) alapján dolgoztak. Egyesek a demográfiai tendenciákat helyezték előtérbe és T. R. Malthusnak a túlnépesedésről és következményeiről szóló nézeteire utaltak. A tanulmány áttekinti a negatív és a pozitív tendenciákat túlhangsúlyozó felek vitáját és megkísérli felvázolni a demográfiai és az életszínvonalbeli összefüggések új megközelítési módjait. Hoch megállapítja, hogy az eddigi mutatók nem elégségesek a megnyugtató válaszadásra. Másrészt kétséges a maithusi modell használatának jogossága a fenti orosz történeti szakaszra. A szerző épp ellenkező következtetésre jut, nevezetesen, hogy a halálozás csökkenésével és a táplálkozás javulásával már az 1860-as évek reformjai után nőtt a falusiak életszínvonala. Szerinte revízióra szorulnak azok az adatok, amelyek az adótartozásokra, ill. az éves paraszti jövedelmekből ezek részarányára vonatkoznak. A fentiek kiemelését politikai motivációkkal ma-