Századok – 1998
Folyóiratszemle - Ross Dorothy: Az emberiség története az amerikai történetírásban: a románctól a bizonytalanságig VI/1457
FOLYÓIRATSZEMLE 1457 Ennek egyik példája a Dorothy Borg, Ernest May és John King Fairbank által kifejlesztett program, amelynek keretében ázsiai szakértőket képeztek a Columbia és a Harvard Egyetemeken. Természetesen ez a két irányzat is kritikák kereszttüzébe került. Az előbbit ismét az elit-kutatás vádjával illették, mialatt az utóbbi esetében általában azt kifogásolták, hogy még mindig túlságosan nemzetállami keretekben gondolkodnak ahelyett, hogy olyan területeket tanulmányoznának, mint a környezet, a bevándorlás vagy a tőkemozgás. A társadalomtörténészek pedig olyan csoportokat vizsgálnak, amelyek kívül állnak ugyan a döntéshozó mechanizmuson, ám mégis befolyásolni tudják a külpolitikát. A nők történetével foglalkozó történészek olyan összefüggésekre hívták fel a figyelmet, melyek eddig a háttérben maradtak; például arra, hogy a nők milyen mértékben befolyásolták az antiimperialista és békemozgalmakat 1890 után, vagy hogy a nagyszámú nő misszionárius milyen nagy szerepet játszott az ázsiai-nyugati kulturális kapcsolatok alakulásában. Walter LaFeber historiográfiai esszéjének lezárásaként említést tesz az amerikai külpolitika tanulmányozásának legfrissebb módszereiről és területeiről. Az előbbiek közül a dekonstrukciót emeli ki, amely a politikai döntéshozók szóbeli és írásbeli megnyilvánulásait vizsgálja a „szoros olvasat" segítségével, mint például Frank Costigliola teszi Kennan híres „hosszú táviratával". Az utóbbiak közül érdekesnek tűnnek az amerikai indiánok és a külpolitika történetének találkozási pontjai. Altalánosságban megállapítható, hogy az amerikai külpolitika történetének tanulmányozása sem kivétel az amerikai történelem egyéb aspektusainak kutatásárajellemző sokszínűség, sőt szinte túlzó mértékű specializáció, fragmentáció alól. The American Historical Review, Vol. 100. No. 4 (October 1995), pp. 1015-1033. Ma. T. Dorothy Ross AZ EMBERISÉG TÖRTÉNETE AZ AMERIKAI TÖRTÉNETÍRÁSBAN: A ROMÁNCTÓL A BIZONYTALANSÁGIG Dorothy Ross, a baltimori Johns Hopkins University történészprofesszora egy közhellyel kezdi tanulmányát; a jelenkori amerikai történetírásban nem találkozhatunk egy mindenki által elfogadott, s az emberiség történelmét tárgyadó művel. Bizonyos mértékben még mindig a most százéves The American Historical Review alapító nemzedéke egyik kiemelkedő tagjának, William M. Sloane-nek a nyugati civilizáció amerikai-központú megközelítése határozza meg a mai történetírók munkásságát. A szerző szándéka az, hogy az emberiség történetét leíró munkák természetében végbement változásokra, valamint az ilyen tárgyú könyveknek az amerikai történetírásban játszott szerepére mutasson rá. A tizenkilencedik században az Egyesült Államok történeténél távolabbra tekintő szakemberek egyrészt az egyre nagyobb anyagi jólétet, demokratikus egyetértésen alapuló képviseleti politikai intézményeket, valamint a tudás elterjedését és közkinccsé válását eredményező nyugati haladást tanulmányozták, másrészt az amerikai „kivételesség" liberális/republikánus vonásait, melyek a világ fejlődésének élvonalába katapultálták Amerikát. Ez az Amerika-központú szemlélet lényegében megfelel az irodalomtörténész Northrop Frye által románcnak nevezett műfajnak: a mítosz és a naturalizmus közötti területnek, amelyben kifejezett haladás látható az alacsonyabbrendűtől a magasabbrendű felé. A románcban az emberi szereplő az azonosságtudat utáni mitikus keresés útját járja be. Az emberi világot a jó és rossz küzdelme határozza itt meg, s a végkifejlet happy ending a kiválasztottak számára. Az Egyesült Államokban George Bancroft munkássága illik bele legjobban ebbe az elméleti konstrukcióba. A tizenkilencedik század kiemelkedő „úriember"-történésze felfogásában a történelem Amerika — isteni elrendelés alapján történő — identitáskeresésének, s megtalálásának története. Az észak-amerikai gyarmatok történetét ott hagyta abba, amikor azok függetlenné válnak Európától, nemzeti egységet alkotnak és demokratikus szabadságjogokat biztosítanak állampolgáraiknak. Ebben a rekonstrukcióban az identitás keresése a száműzetéssel kezdődik és akkor fejeződik be, amikor a magasabb rendű célokért küzdők megszabadulnak a retrográd rossztól. A századforduló táján felnövekvő történészek viszont tudománynak fogták fel választott szakterületüket és nem irodalomnak; ennek megfelelően megpróbálták szétválasztani a történelmet az isteni elrendeléstől. A tudományosság sokuk esetében a kor divatos irányzatának, a darwinizmusnak az átvételét jelentette. A már idézett Sloane az emberiséget egyetlen organikus egységnek képzelte el, amely a barbarizmustól a mind magasabb rendű civilizáció felé tart. Többen osztották Sloane ezen hitét azzal a megszorítással, hogy azt a nyugati és az amerikai történelemre vonatkozóan tartották érvényes-