Századok – 1998

Folyóiratszemle - Breen T. H.: Ideológia és nacionalizmus az amerikai forradalom előestéjén: A revizionizmus revíziójának szükségessége VI/1436

FOLYÓIRATSZEMLE 1437 gyeimet az "egyszerű" amerikaiaknak, a helyi politikának és a gyarmati intézményeknek is. T. H. Breen (Northwestern University) szerint elérkezett az idő, hogy az amerikai történészek ismét kitágítsák kutatásaik horizontját, de ezúttal pontosan fordított irányban. Időközben a brit történészek egy új nemzedéke (Linda Colley, John Brewer és mások) némileg átértékelték a namieri interpretációt és a figyelmet fokozatosan a 18. században kialakuló városi politikára, gazdaságra és kultúrára fordították. Még pontosabban: a fogyasztói gazdaságra, a bonyolult állami bürokráciára, az ipari városok és a kereskedelmi kikötővárosok megerősödésére, valamint a politikai közösségen belül különböző ideológiák felbukkanására. A kérdés az, hogy mindezek a fejlemények hogyan hatottak az amerikai gyarmatiakra és azok hogyan képzelték el a helyüket ebben a változó angol-amerikai világban. Breen szerint elsősorban az alábbi négy tényező játszott szerepet ezen a téren; 1, a brit katonai erő növekedése; 2, a korai fogyasztói társadalom térnyerése; 3, egy öntudatos középosztálybeli kultúra megjelenése; és 4, a brit nemzeti identitás megerősödése. Ami az első elemet illeti, Nagy-Britannia sikeres háborúkat vívott fő vetélytársaival, Franciaországgal és Spanyolországgal szemben a 18. század folyamán. A brit katonai sikereket nagy részben a század elején véghezvitt pénzügyi reformok tették lehetővé, amelyeknek a révén a kormányzat stabil bevételekre tett szert. A változtatások egyik eredménye volt egy hatékony és erősen központosított apparátus kiépítése is a különböző adóbeszedőkkel, inspektorokkal, stb. A nagyobb kormányzati bevételeket részben a termelés növekedése tette lehetővé, amely egyben szerény mértékű reálbér-növekedést is hozott magával: a családok vásárlóereje, általánosságban szólva, megndtt. Megugrott ugyanakkor a brit kivitel volumene is és még Benjamin Franklin is felfigyelt arra a hatásra, amit a brit importáruk hatalmas mennyisége és minősége az amerikaiakra gyakorolt. Ami a középosztály megerősödését jelenti, le kell szögezni: nem köthető a 18. századhoz ennek a társadalmi csoportnak a megjelenése, hiszen egy folyamatról van szó, de újszerű volt mindenképpen az összetétele, hiszen egyre nagyobb számban kerültek tanult, különböző hivatásokat űző (ügyvéd, orvos), az arisztokráciához vérszerint nem kötődő emberek a soraiba. T. H. Breen tanulmánya szempontjából az utolsó tényező a legfontosabb. A 18. század második felében új erőre kapó "agresszív patriotizmus" sokkal szélesebb körben hódított, mint például 1588-ban, amikor a brit haditengerészet legyőzte a spanyol Armadát és az angol nemzeti érzés magas hőfokon égett. A "miért"-re a brit történészek eddig nem találtak kielégítő választ: Roy Porter a Past and Present 1988. februári számában mindössze annyit jegyez meg, hogy a feléledő patriotizmus nagy szerepet játszott a középosztály politikai véleményének megjelentetésében. Más brit történészek még hozzáteszik, hogy a nemzeti érzések egységbe kovácsolták a nemzetet és elfedték vagy csökkentették a meglévő gazdasági és társadalmi feszültségeket. Mindez igaz lehet az angolokra, de semmiképpen sem a Nagy-Britannia perifériáján élő skótokra, írekre vagy wales-iekre. Ráadásul, az 1745-ös jakobita lázadás ebből a szempontból csak rontott a képen. Ha nem is igazán ismertek a nemzeti érzés fellángolásának körülményei, az mindenesetre tény, hogy megjelenésekor, a 18. század közepe táján, az amerikaiak is ki akarták venni belőle a részüket. Ebbeli szándékukban csak megerősítette a franciákkal való örökös ellenségeskedés, valamint a katolikusok ellen a gyarmatok nagy részén érzett ellenszenv is. Ugyanakkor viszont nagyjából ekkor ér véget az a korszak a brit-gyarmati kapcsolatokban, amit "jótékony elhanyagolásként" emleget a szaktudomány, azaz, amikor a brit udvar és parlament lényegében szabad kezet adott a gyarmatiaknak ügyeik intézésében. A britek több szinten is elkezdtek erőteljesen beavatkozni az észak-amerikai gyarmatokon élők életébe: özönlöttek a brit importáruk, egyre nagyobb számban jelentek meg a brit reguláris katonák, egyre több brit híresség tett körutat Amerikában (pl. George Whitefield), és a sajtó is nagy szerepet játszott a brit életforma és eszmék terjesztésében. További kérdés azonban az, hogy mindez brit vagy angol volt-e inkább? Skóciában az unió (1707), s még inkább a jakobita lázadás leverése után a kulturális élet nagymértékben angol befolyás alá került és angol mintára fejlődött. Írországban nem lehet ugyan a többséget jelentő katolikusok elangolosodásáról beszélni, ám ott a vezető réteget jelentő protestáns vallásúak között alakult ki egyfajta nacionalizmus, mely az egyenlő jogokra koncentrált elsősorban. Ahogy Jonathan Swift megfogalmazta: "Az Isten, a Természet, a nemzetük, valamint saját országuk törvénye-i szerint (az íreknek) ugyanolyan szabadnak kell lenni, mint angol testvéreiknek." Ráadásul, a protestánsoknak szükségük volt az angolokra a saját kiváltságaik megtartása érdekében. Az amerikaiak először megpróbálták szinte minden téren a britek iránti lojalitásukat kimutatni. Különösen a franciák ellen vívott hétéves háborúban (1756-1763) vált a gyarmatuk iránti hűség egyben a Nagy-Britannia iránt ta-