Századok – 1998

Folyóiratszemle - Gould Eliga H.: Amerikai függetlenség és brit ellenforradalom VI/1433

FOLYÓIRATSZEMLE 1433 ben annektálta Tibetet, az onnan elmenekült lámák révén számos addig ismeretlen régi tibeti buddhista kézirat került Nyugatra. Ezek tanulmányozása nyomán az 1960-as és 70-es években a kutatók fiatalabb nemzedékében az a vélemény alakult ki, hogy — a korábbi nézetekkel ellentétben — éppen a lámaizmus őrizte meg leginkább az eredeti buddhista tanítást és gyakorlatot, mert azt — a kínai, japán és délkelet-ázsiai buddhizmustól eltérően — nem torzították el nyugati vallási hatások. Comparative Studies in Society and History, Vol. 38. No. 1. January 1996, pp. 3-25. N. M. Eliga H. Gould AMERIKAI FÜGGETLENSÉG ÉS BRIT ELLENFORRADALOM Eliga H. Gould, a New Hampshire-i Egyetem történésze rövid historiográfiai áttekintéssel kezdi esszéjét. Az utóbbi időben megnőtt az érdeklődés az amerikai forradalomnak — vagy Függetlenségi Háborúnak — az anyaországra, Nagy-Britanniára gyakorolt hatása iránt. A kérdésben megszólaló szerzők között nagyjából-egészében egyetértés jött létre a brit válasz konzervatív jellegét illetően. Linda Colley véleménye szerint a háború erősen "jobbra" tolta a brit politikai elitet, miközben a szigetországiakban, általában véve, egyfajta egymásra utaltsági érzés kezdett kialakulni mind Európával, mind Amerikával szemben: azaz, az amerikai események közelebb hozták egymáshoz az angolokat, a skótokat és a wales-ieket (Britons: Forging the Nation, 1707-1837 (1992)). Christopher Bayley úgy látja, hogy az amerikai forradalom megerősítette a központosító tendenciákat a Whitehallban, alkirályi vagy "prokonzuli" despotizmust hozott létre Írországban és a gyarmatokon, valamint megerősítette a faji alávetés különböző formáit az utóbbi helyeken (Imperial Meridian: The First British Empire and the World, 1780-1830 (1989)). Végül, Jonathan Clark szerint a földbirtokos dzsentri és az anglikán egyház — a korabeli hatalom fő támaszai — "még szorosabbra zárták a soraikat" az 1770-es évektől a társadalmi konzervativizmust erősítendő (English Society, 1688-1832: Ideology, Social Structure and Political Practice during the Ancient Regime (1985)). Gould nem ért egyet a brit konzervativizmus fent ismertetett egyoldalúan xenophob jellemzésével; véleménye szerint jókora adag kozmopolitizmus is jelen volt a brit felső- és középosztály reakciójában és mindenképpen arra késztették a korabelieket az Amerikában lejátszódó események, hogy átgondolja: mit is jelent európainak lenni és hogyan kellene nekik, mint európaiaknak, reagálni a forradalmi mozgalmakra. Ugyanakkor Nagy-Britannia, igaz, nem sok sikerrel, megpróbált közeledni azokhoz az európai hatalmakhoz, amelyeknek a hétéves háború után hátat fordított. A kudarc, azaz, az a tény, hogy Franciaország és Spanyolország az amerikaiakat támogatta, mialatt Oroszország és még egy sor másik állam az ún. fegyveres semlegesség álláspontjára helyezkedett, felerősítette a britek hagyományosnak mondható patriotizmusát és vallási különállásának gondolatát. Az amerikai függetlenségi háború a britek szemében veszélyt jelentett az egész európai stabilitásra is. Edmund Burke és különösen a radikális sajtó a háborút európai konfliktusként értelmezte és ezen kapva kapott a kormányzat is. Ebben az olvasatban a britek nemcsak a saját parlamentjük jogait védték, hanem az európai kulturális és politikai örökséget is a forradalmi nézeteket hangoztató amerikaiakkal szemben. Úgy vélték, hogy az amerikaiak követelései aláássák a 17. század vége óta tartó európai mérsékeltséget, noha ennek létét sokan megkérdőjelezték akkor is és a későbbiekben is. Edward Gibbon ugyancsak egyetértett azokkal, akik a brit korona jogos és törvényes háborújáról beszéltek. Gibbon éles szavakkal ítélte el az amerikai kontinentális kongresszus "rémisztően újszerű" intézkedéseit, melyek szerinte szinte a kriminalitásba hajoltak. Brit jogi szempontból nézve az eseményeket, a kongresszus intézkedései valóban sértették a fennálló törvényeket, hiszen a brit alkotmány nem teszi lehetővé a fegyveres ellenállást semmilyen sérelem orvoslására sem. Az amerikai felkelők azonban nemcsak alkotmányos jogokat sértettek, hanem polgárjogokat is, amikor erőszakkal elnyomták a brit koronához hű amerikaiak szólásszabadságát, sajtószabadságát, sőt, fizikailag is bántalmazták őket időnként, például helyenként szurokba és tollba hempergette a lojalistákat a "csőcselék". A brit birodalmi érdeken és jogon túllépve az amerikai forradalom egyik fő veszélye abban állt, hogy az az európai stabilitás alapját képező nemzetközi törvényeket is megsértette. Igaz, ezek a nemzetközi jogi szabályozások főként papíron éltek csak és az egyes államok biztonságát mindenekelőtt annak hadereje garantálta, de az elv mindenképpen megsérült. A nemzetközi szerződéseket a magánemberek között létrejött