Századok – 1998

Történeti irodalom - Várdy Steven Béla: Historical Dictionary of Hungary (Ism.: Niederhauser Emil) VI/1426

TÖRTÉNETI IRODALOM 1427 is külön címszó. Szerepelnek a történeti Magyarország fontosabb városai, folyói, külországok, amelyek valamilyen kapcsolatba kerültek Magyarországgal. Szerepelnek, bár ritkábban, történeti események (békekötések pl.), történeti fogalmak, intézmények. Nagyjából ez a kör, amelyet a szerző kifejt. A címszók rövidek, két oldalnál hosszabb alig akad. A címszókon belül sok az utalás egyéb címszókra, meg vannak utaló címszók is. A címszók persze angol nyelvűek, de utalásként megvan a magyar szó is, a főispán pl. a Lord Lieutenantre utal. Várdy professzor, aki maga is írt egy jó könyvet a magyar történetírás történetéről, természetesen erre különös figyelemmel van, Hungarian historical studies címszava az egyik leghosszabb, és sok történész is szerepel címszóként, a ma élők közül is elég sokan, viszonylag. És persze elég sok címszó tárgyalja az amerikai magyarok kérdését, ami elsőrendűen az ottani „hazai" közönségnek szól. Várdy Béla természetesen jól ismeri a mai szakirodalmat (a bibliográfia időben utolsó tétele 1996-os kiadású), nagyjából ennek az álláspontját fogadja el, de olykor saját felfogását követi. Nagyon szerencsés, hogy bevezeti a magyar nemzeti megújulás fogalmát címszóként, és ezt valahol a testőríróknál kezdi és 1848-ig íija a címszót. Ezen belül a reformkort a hagyományosabb 1825-1848 évek közé foglalja. Mint mondottuk, nem lehet tartalmi ismertetést adni. A kötet sorrendjéhez igazodva tennénk néhány megjegyzést. A kronológiába érdemes lett volna bevenni a köztársaság kikiáltásának dátumát, 1989. október 23-át. Az őstörténet vonatkozásában Várdy Béla az európai őshaza fogalmát fogadja el, az utóbbi években inkább a nyugat-szibériai lokalizálás terjedt el nálunk, de Róna-Tas András legújabb könyvében visszatért ehhez a hagyományos felfogáshoz. Györffy György 1958-as tanulmánya óta általánosan elfogadottá vált a honfoglalás-kori kettős fejedelemség, de újabban Árpádot tekintik kendének és Kurszánt gyulának, hiszen ő halt meg egy kalandozás során, Várdy viszont az eredeti elképzelés mellett marad több címszón belül is. A déli harangszót a könyv is a nándorfehérvári győzelemhez köti, pedig Szűcs Jenő kutatásai nyomán tudjuk, hogy a pápa még az ostrom előtt rendelte el. Megint hagyományos felfogás az 1690-ben betelepült 200 000 szerb telepes, pedig Nagy Lajos már bebizonyította, hogy létszámuk jóval kisebb lehetett. Van címszó Drang Nach Ostenről, Várdy nagyon jól érzékelteti ennek pozitív és negatív oldalait. Manapság közkeletű a Kelet-Közép-Európa fogalom, itt is szerepel, holott amit ezen értünk, az érdemben a két világháború közt divatossá vált Köztes-Európa. Erzsébet és Zita kapcsán kétszer is említi a könyv, hogy királynévá koronázták őket, holott a koronázási szertartás során csak a vállukra helyezték egy pillanatra a koronát. Egyébként a szentkorona felső részét tekinti a pápa által eredetileg küldött koronának Várdy, nem érzékelteti, hogy ez bonyolult és mindmáig lezáratlan probléma. Ferenc Józsefről azt írja a könyv, hogy V Ferdinánd uralkodása idején már ő számított trónörökösnek, holott Ferdinánd öccse volt a trónörökös, aki csak az utolsó pillanatban és elég nehezen mondott le erről a jogáról. Helyes, hogy a hun - magyar rokonságot utólagos tudós középkori kitalálásnak tekinti. A Nemzeti Munkapárt két helyen is szerepel, National Labor Party (514. 1.) és National Work Party (518. 1.) címszó alatt, a szöveg majdnem azonos. Az oszmán hódítás címszó alatt nem esik szó a kondominiumról. Két címszónál is előkerül, hogy az 1569-es lublini unió után már csak Lengyel Királyságról esik szó. A litvánok valóban háttérbe kerültek, de mindvégig lengyel - litván királyságot emlegettek, vagy egyszerűen Rzecz pospolitát. Petőfi kapcsán talán érdemes lett volna megjegyezni szláv származását. A Révai Józsefről írt címszó nagyon jól mutatja, milyen kiegyensúlyozott értékelést tud adni a szerző. Viszont az újabb kutatások nyomán nehezen fogadható el az, hogy a tizenötéves háborúban az osztrákok „uneffective" lettek volna. Az is vitatható, hogy a Habsburgok szándékosan telepítettek a 18. században sok idegent, hogy soknemzetiségűvé tegyék az országot. (Várdy Béla nem nagyon szereti a Habsburgokat, dehát az egyéni ízlés kérdése.) A kötet a svábok elmagyarosodásáról beszél, valójában csak a városi német lakosság magyarosodott el, a sváb parasztok megmaradtak németnek a Volksbundig. „University" címszó sok van, az összes egykor létezett és ma meglévő egyetem mind sorrakerül. De Veszprémnél érdemes lett volna említeni legfrissebb rangemelését érsekséggé. A címszók kapcsán is lehetne tenni megjegyzéseket. A hiteles hely intézménye pl. kimaradt. Az országgyűlési követutasítások szerepelnek „Instructions" címszó alatt, persze így aligha keresi valaki, de egyéb címszókban van rá utalás. Az osztrák örökösödési háborút külön címszó tárgyalja, de a hétéves háborúról nincs címszó. Ady és József Attila szerepel címszóként, Babits és Kosztolányi nem, Molnár Ferenc viszont igen, nyilván amerikai ismertsége miatt. Dehát nincs olyan lexikon, amelyhez ilyen szempontból nem lehetne hiányjegyzéket mellékelni. A bibliográfia nyolc fejezetben van elrendezve, az utolsó terjedelmes éppen az amerikai (pontosabban észak-amerikai) magyaroknak szentelődött, ami érthető. Mint már említettük, érdemben