Századok – 1998

Történeti irodalom - Scott Eddie M.: Ami köztudott az igaz is? (Ism.: Tulok Péter) VI/1424

TÖRTÉNETI IRODALOM 1425 dunk, abból hatalmas tévedések adódhatnak. A kliometria modern tudomány, hiszen harmadik alapköve az adatgyűjtés és feldolgozás, szinte elképzelhetetlen a számítógép rendszeres használata nélkül. A bevezető szakaszban helyet kap Robert Fogel, a kliometria atyja munkásságának bemutatása. Fogel egyik legnagyobb visszhangot keltő könyvében, melynek a Vasutak az amerikai gazdasági növekedésben címet adta, azt a kérdést boncolgatta, hogy az Egyesült Államok nagyarányú gazdasági növekedését a 19. század második felében valóban a vasúthálózat fejlettségének köszönhette-e? Műve indításaként a kérdést így tett fel: mi történt volna, ha az Egyesült Államokban egyáltalán nincs vasút? Ekkor a szállítás döntően két fajtára oszlott: 1. Régiók közötti (hosszútávú), 2. Régión belüli (rövidtávú). Feltette a kérdést: mennyivel került volna többe a szállítás, ha az vízi úton történt volna. Az adatok rendelkezésre álltak mind a vasúti, mind a víziszállítás tekintetében. Fogel a következő eredményre jutott: kb. 73 millió dolláros többlet keletkezett, ami a bruttó nemzeti jövedelem 0.6%ának felelt meg. Fontos szempont volt a szállítás vizsgálata rövid távon belül. Fogel kiszámított egy felső határt, aminél a szállítási költség nem kerülhetett többe. Az eredményekből kiderült, ha az árút lovaskocsival szállították volna a farmról a legközelebbi vízi útig, abban az esetben a szállítás maximum 337 millió dollárral lett volna több, ami a bruttó nemzeti jövedelem 2,8%-a. Több esetben így a szállítás többe került volna, mint az árú összértéke a végállomásnál. Ezután a gazdaságos földművelés határát számította ki, hol lett volna még az a pont, ahol a földművelés még nem deficites? Mivel a gazdaságos termelés határa nem sokkal volt szűkebb, a szállítás költségének összege csaknem 100 millió dollárral csökkent. Fogel azt állította, ha ebben az időben nem létezett volna vasút, akkor az amerikaiak víziutakat, csatornákat építettek volna. Térkép alapján megpróbálta elképzelni, milyen területeken épült volna csatornahálózat, számításokat végzett arra vonatkozóan, hogy ez hozzávetőlegesen mennyibe került volna, hozzáadva a víziszállítás költségét is. Végül arra a következtetésre jutott, hogy a mezőgazdasági termékeknél a költségtöbblet kb. 117 millió dollár lett volna, ami a bruttó nemzeti jövedelem 1,0%-a. Módszerével megvizsgálta az ipari és egyéb termékek kérdését, megállapította, hogy a többletköltség nem haladta volna meg a bruttó nemzeti jövedelem 5,0%-át. E műve iskolateremtő volt attól függetlenül, hogy a hagyományos történetírásban nem tudott megkapaszkodni, míg a gazdaságtörténészek körében osztatlan sikert aratott. A kliometria magyar viszonyok közötti alkalmazását a szerző egy tézis megvizsgálásával mutatja be. A tézis: az arisztokrácia birtokolta-e Magyarország területének zömét a 19. században. Első kérdésként fontos megvizsgálni azt a mozzanatot, hogy abban az időben kikből állt a magyar arisztokrácia? Második mozzanat a birtok kérdése. Harmadik Magyarország területének kérdése, hiszen fontos, hogy a Magyar Szentkorona országainak területét is beleértik, vagy csak a szűken vett magyar határokat. A negyedik kérdés a zöm problémája. A szerző ennek mértékét a számok ismeretében adja majd meg. A vizsgálathoz segítséget nyújtott a magyarországi Gazda Címtárak gondos átvizsgálása. A szerző az 1893-ban, 1895-ben, 1903-ban, 1911-ben, 1925-ben és 1935-ben megjelent címtárakat tanulmányozta át alaposan. Miután arra a következtetésre jutott, hogy több gyűjtemény esetenként hiányos és több gazdacímtárat azért kellett kihagynia, mert azokban az egység nem a birtok, hanem a gazdaság volt. A könyvben található táblázat segítségével bárkinek feltűnhet, hogy a földbirtok tulajdonosának neve c. rovatban egy gazdaságnál több birtokos is szerepel, tehát a birtok nem ekvivalens a gazdasággal. További nehézségek adódnak az 1893-as s az 1895-ös adatok összehasonlításánál. A két fogalom használata a probléma egyik fő oka. Az egyik forrás szerint Csorna községben 7000 holdas Eszterházy birtok található, míg a másik forrás szerint 7030 holdas gazdaság található. Ez a két adat valószínűleg ugyanarra vonatkozik, viszont kisebb birtokoknál ez igen nagy problémát jelent. A Gazdacímtárak vizsgálata a következőket mutatja ki: Az arisztokrácia 100 hold feletti birtokai az összterület 14 %-át, a tiszta jövedelem 3 %-át tették ki. Ez azonban nem zöme Magyarország területének. Egyetlen kérdés maradt: elképzelhető-e, hogy az arisztokraták sok, 100 hold alatti birtokot tulajdonoltak. A kiemeltek 0,3%-a birtokolt 100 hold alatti földet. Az adatok vizsgálata után tehát a válasz egyértelmű: az arisztokraták nem birtokoltak 100 holdnál kisebb földterületet, tehát az eredeti állítás valóságtartalma kevés. A könyv által tárgyalt következő feltevés a belső vámhatárok eltörlését 1850-ben a vasúthálózat gyors kiépítése és a tőke, az áruk és a munkaerő szabad áramlása követte. Kevesebb mint fél évszázad alatt, Magyarország mezőgazdasági termelése az ötszörösére nőtt. Egy másik vélemény szerint a reformok dacára a fejenkénti gabonatermelés növekedési üteme, nem gyorsult 1850 után.