Századok – 1998
Közlemények - Mesterházy Károly: A honfoglaló magyarok művészete és az abbaszida-iraki művészet I/129
132 MESTERHÁZY KÁROLY kialakult díszítéséig. A szolyvai és bodrogvécsi tarsolylemezeken pedig már teljesen hiányzik a szerves kapcsolat a levelek között, a végtelen mustra kialakult, sőt a tárgy alakjához idomult, s ezzel „előttünk vagyon a szaracén művészet végtelen mustrája".16 Részletesen leírta a palmetták szerkezetét, a levelek alakját, a levelek rajzát, a szélek vonalkázását (később Fettich satirozásnak nevezi ezt), a levél belsejének vonalakkal és pontokkal-köröcskékkel való díszítését. Feltűnik számára egy szíjvég (sajnos lelőhelye ismeretlen), amely a rajta levő két félpalmetta alakítása alapján a korai szaracén művészet emlékei közt is helyén lenne.1 7 Erre a szíjvégre még többször fogunk hivatkozni (Fettichnél, Csemeginél). 1907-ben újra foglalkozott a honfoglalás kori ornamentikával, de most már ornamentális művészetnek nevezte. Fel is tette a kérdést, rendelkeztek-e vele a honfoglaló magyarok, hiszen honkereső vándor népnek nem szokott fejlett ötvössége lenni. Áthidaló ötletként felvetette, hogy a magyar-kazár együttélés idején, a Fekete-tenger parti városokban voltak meg az előfeltételek egy bizánci és szaszanida elemekkel telített ornamentika átvételére, ott részesültek belőle a magyarok. Hampel ekkor 230 díszítő motívumot vett számba, melyek mai szemmel nézve inkább hasonmás vagy rokon veretek csoportjának tekinthetők. Legfontosabbnak ítélte a palmettákból alakult motívumok nagy családját. A palmetták eredetét most J. Strzygowskira és J. Lessingre hivatkozva említi, és kiemeli, hogy szerinte nem szerencsés kifejezés a keleti és bizánci selymeken, szöveteken látható díszítő motívumokra a szaszanida palmetta kifejezés, hiszen azokon egészen más motívumok szerepelnek.18 Ugyanitt feltűnik számára a honfoglalás kori ornamentika szerkesztési elve a központi kompozícióval rendelkező ábrázolásokon (pl. tarsolylemezeken), s ezt azonosnak találja a textileken levő szerkesztésmóddal.19 A tanulságot azonban már előbb megfogalmazta: a honfoglalók ékszerein a szaszanida, a bizánci és szaracén ornamentika, ill. művészet visszfénye tükröződik.20 Újabb összefüggéseket lát meg, amikor 1910-ben megnézi Münchenben az iszlám művészet emlékeinek nagyszabású kiállítását. Ekkor a tárgyak közvetlen tanulmányozása mellett A. Riegl és J. Strzygowski elméleti munkásságát sem mellőzve, E. Herzfeld véleménye hat rá erősebben. A mohamedán ornamentika kezdeteit, szinte szó szerint követve Herzfeldet, uja le, és úgy érezzük, hogy közben a tarsolylemezek díszítésére is gondolt.21 Egy alkalommal közvetlen iszlám művészeti tárgyat is bemutatott: a British Múzeum egy Damaszkuszból származó kő öntőmintájának gipszöntvényét, amely egy tarsolylemez alakú tárgyat ábrázol.2 2 Ez volt a közlés oka is. A honfoglalás kori emlékek művészeti megítélése a továbbiakban nem Hampel, helyesebben a Riegl-Herzfeld-Hampel vonalon folytatódott, hanem a Strzygowski-Hampel irányzat, Hampel korábbi vagy háttérbe szorult véleménye alapján. Ettől 16 Uo.: 111-112. 17 Uo.: 119-20., 45. ábra. 18 Hampel József: Ujabb tanulmányok a honfoglalási kor emlékeiről. Bp. 1907. 82. A fejezetek élén és végén bemutatja a keleti selymek mintáit, motívumait. 19 Uo.: 86. 20 Uo.: 72. 21 Hampel József: Tanulmányok a müncheni mohamedán kiállításon. Arch. Ért. 31. (1911) 54. 22 Hampel József: Öntőminta tarsolylemez készítésére. Arch. Ért. 21. (1901) 448.
