Századok – 1998
Közlemények - Majoros István: Francia intervenció Dél-Oroszországban (1918–1919) VI/1323
1340 MAJOROS ISTVÁN kénytelenek voltak kiüríteni Herszont és Nyikolajevet, a Vörös Hadsereg erejéről és fegyelméről pedig az események hatására elismerően kellett nyilatkozniuk.7 4 A megszállt zóna súlyos társadalmi, gazdasági és katonai helyzetére való tekintettel 1919 márciusában a párizsi békekonferencián napirendre került az odesszai kérdés. Foch még február végén azt javasolta, hogy egy, a kis államokból létrehozott frontot kapcsoljanak be a délorosz intervencióba, s elsősorban a lengyelekre és a románokra gondolt.75 Március közepére azonban a délorosz helyzet olyan súlyossá vált, hogy a Négyek Tanácsának március 25-i ülésén Odessza kiürítéséről döntöttek. Az angol Kisch ezredes és Foch egyaránt a morális veszteségre hívta fel a figyelmet, Wilson azonban értelmetlennek tartotta olyan városnak a védelmét, amelynek lakossága ellenséges a szövetségesekkel. Egyébként is az volt a véleménye, hogy Oroszországot és a bolsevikokat hagyni kell főni a saját levükben, amíg a körülmények nem teszik okosabbá az oroszokat.76 Clemenceau a kiürítési határozatról március 29-én értesítette Franchet d'Espereyt, akinek a parancsnoksága alá helyezték ideiglenesen az oroszországi csapatokat.7 7 Az evakuációs parancsot Anzelm tábornok április 2-án kapta meg, s az április 3-án megkezdődött kiürítési akció április 6-án fejeződött be.78 S bár a március 29-i parancs Szevasztopol kiürítéséről nem szólt, a szovjet erők nyomására ezt is kénytelenek voltak feladni, s a várost április 28-án elhagyták. A délorosz francia intervenció kudarccal végződött, j óllehet ez a kudarc a bevetett katonai erőt s az elfoglalt területeket nézve nem volt nagy, hiszen 30 - 35 ezer főnyi francia katona a már jelzett szűk sávot birtokolta Odessza felett.79 A sikertelen katonai akciónak morális következménye és a presztízsvesztesége azonban lényegesen nagyobb volt. A vállalkozás egyértelműen bebizonyította, hogy Franciaország kimerült, s képtelen arra, hogy katonai eszközökkel az oroszországi helyzetet a maga érdekeinek megfelelően alakítsa. E kudarccal végződött vállalkozás ezért fordulópont az orosz politikában abban az értelemben, hogy ezután más módszerekkel próbálkoztak. Ez a közvetett beavatkozás volt, melyet Foch még 1919. február 25-én fejtett ki. Ennek lényege, hogy Szovjet-Oroszország körül kisállami barikádot hoznak létre, melyet Clemenceau folyamatos kordonnak (barrage continu) nevezett, s amely aztán cordon sanitaire néven lesz ismert.80 A közvetett beavatkozás politikája azonban azt is jelentette, hogy a szovjetellenes erőket pénzügyileg és hadieszközök szállításával is támogatják, így remélve a bolsevik rezsim megdöntését. Franciaország a délorosz katonai kudarc miatt presztízsveszteséget szenvedett a szoyjetellenes erőknél. Alig egy héttel Odessza evakuálása után Carsalade sorhajóhadnagy így összegezte a kudarc következményeit: „Presztízsünk elveszett az országban minden régi barátunknál. Ellenségeink csak hajóágyúink hordtávolságán u Documents diplomatiques suisses, 1848 - 1945. Vol. 7/1. 1918-1920. Benteli Verlag, Bern 1979. 112. sz. dok. 75 Ormos: Az ukrajnai francia intervencióról és hatásairól Közép-Európában, 431.; Thomson, John M.\ Russia, Bolshevism and the Versailles Peace, Princeton, New Jersey 1966. 184-185. 76 Mourin: 105. 77 Masson: Annexe XI. 78 Az evakuálás során elszállítottak kb. 50 ezer orosz emigránst, 11 ezer főt a szövetséges kolóniákból s mintegy 30-35 ezer szövetséges katonát. 79 Ormos: 437-438.; Masson: 189. 80 J. B. Duroselle francia történész a cordon sanitaire elnevezést Pichon külügyminiszternek tulajdonítja, míg Ph. Masson Clemenceau-nak.
