Századok – 1998
Közlemények - Mesterházy Károly: A honfoglaló magyarok művészete és az abbaszida-iraki művészet I/129
KÖZLEMÉNYEK Mesterházy Károly A HONFOGLALÓ MAGYAROK MŰVÉSZETE ÉS AZ ABBASZIDA-IRAKI MŰVÉSZET A honfoglaló magyarok művészetéről csak mintegy 60 éve szokás beszélni. Különösnek tűnhet, hogy csak ilyen kis múltra tekinthet vissza eleink művészetének elismerése. Ha ennek okát akaijuk adni, több tényezőt is figyelembe kell venni. Először, maga a honfoglaló magyarok hagyatékának biztos felismerése sem tekinthet 100 évnél sokkal többre vissza. A komolyabb tényező azonban az a vélemény volt, amely szerint a nomád népeknek nincs művészete. A kérdés még csak nem is ebben a formában merült fel, hanem úgy, hogy a sírleletek és a 12-14. századi krónikák alapján a honfoglaló magyarokat kizárólag hódító, katonáskodó népnek képzelték el. Pulszky Ferenc ezt úgy fogalmazta meg, hogy a „honfoglalók ugyanis hódítók voltak, nem iparosok, ékszereiket szolgáik, hadifoglyaik vagy a hazában talált lakók készítették..."1 Másutt pedig egyenesen arról ír, „mi csak arra figyelmeztetjük kutatóinkat, hogy a magyar faj sohasem tűnt ki művészi hajlamai és a művészet gyakorlata által... a bevándorolt árja népek fiai tűnnek ki a művészetek terén. így volt ez az Árpád-korban is".2 Ez a szemlélet még a 940-es években is élt, hiszen a magyarság nomád voltában még ekkoriban sem sokan kételkedtek.3 A magyarországi művészeti irodalomban még 1938-ban is csak a honfoglaló magyarok művészetét tárgyaló sorokkal találkozunk, bár Gerevich Tibor a sírleletek tárgyait a megtelepedett magyarság művészetének első fázisaként értékelte.4 Érdemben azonban ez sem volt sokkal több a 20. század eleji vélekedéseknél. A magyarság művészetét az államalapítástól tárgyalták, amikor a romanika stílusáramához csatlakozott a keresztény magyarság. A régészeti leletek értékelése a régészekre maradt, és az ornamentika címszó alatt tárgyalódott. A magyar művészet kezdeteinek művészettörténeti és régészeti interpretációja a 20. század elején máig érvényesülően ketté vált. Jellemzőek erről a művészettörténész Marosi Ernő sorai, aki észrevételeit a millecentenáris régészeti kiállítás anyaga és pompás kivitelű katalógusa alapján vetette papírra: „... a honfoglalás koráról modern művészettörténeti képünk nincs. A Magyar Nemzeti Múzeum honfoglalás kori kiállításának revelatív erejű, soha ilyen gazdagságban együtt nem látott művészeti emlékanyaga művészettörténeti jelentőségét, helyét tekintve gyakorlatilag értelmezés nélkül marad. Vele a nagyszabású és régen várt kiállítási katalógusban egyedül a 1 Pulszky Ferenc: Magyarország archaeologiája I-II. Bp. 1897. 118, 128. 2 Pulszky Ferenc: i. m. 147. Idézi: László Gyula: A honfoglaló magyar nép élete. Bp. 1944. 287-88. 3 В. Oberschall M.: A kézművesség első nyomai, in: Magyar művelődéstörténet I. szerk. Domanovszky Sándor, é. n. (1939). 555. Még 1985-ben is ezt a nézetet bírálta László Gyula: Góg és Magóg népe. Bp. 1996. 230-31: A Szent László legenda falképei c. dolgozatában. 4 Gerevich Tibor: Magyarország románkori emlékei. Bp. 1938.
