Századok – 1998
Közlemények - Majoros István: Francia intervenció Dél-Oroszországban (1918–1919) VI/1323
FRANCIA INTERVENCIÓ DÉL-OROSZORSZÁGBAN 1335 hogy ismereteik hiányosak Dél-Oroszországról.5 0 A hiányosságokat bizonyos szempontból Párizs annak köszönhette, hogy egységes Oroszországban gondolkodott, ezért nem vette figyelembe azokat az információkat, amelyek Ukrajnáról szóltak. Az ukrán ügy még a februári forradalom hatására keletkezett, amikor a nemzeti kérdés egész Oroszországban felerősödött, s ez Ukrajna számára egész addigi történelmében legjelentősebb függetlenségi kísérletének kezdetét jelentette. 1917. március 17-én (orosz naptár szerint március 4.) létrehozták az Ukrán Központi Radát, majd 1918. január 22-én kikiáltották a függetlenséget.51 S annak ellenére, hogy a francia sajtó és a kormány az ukrán törekvéseket szeparatizmusnak tekintette és a németek kezét látta benne, az Oroszországban dolgozó francia képviselők, mint Louis Réau, a petrográdi francia intézet igazgatója, vagy Jean Pélissier, a neves újságíró arra hívták fel a figyelmet, hogy a stratégiailag és gazdaságilag egyaránt fontos Ukrajnát nem szabad elhanyagolni.52 A térség azonban Párizs számára csak egy nagyon rövid periódusban, 1917 végén, 1918 elején, tűnt fontosnak, amikor Ukrajnára alapozva akarta a keleti frontot helyreállítani.5 3 A gyors leértékelődést az magyarázza, hogy ukrán hadsereg gyakorlatilag nem létezett, mert a frontokon szét volt szórva.5 4 Ezen kívül az ukrán nemzeti mozgalomnak gyengék voltak az alapjai, mivel az ukránok többsége a paraszti társadalomhoz tartozott, s az össznépességen belül az arányuk 32% volt. A városokban igen erős volt a russzifikáció, s a legtöbb helyen az ukránok nem érték el az 50%-ot. Kijevben pl. csak 16,4%-ot képviseltek. A munkásságnak 41%-a volt ukrán, a középosztályt oroszok, lengyelek, zsidók alkották, a földbirtok pedig oroszok vagy lengyelek kezében volt.55 Ez azzal a következménnyel járt, hogy az ukrán mozgalom egy szúk, kislétszámú elittel rendelkezett, a parasztok pedig belefáradtak a háborúba, ezért a tömegek körében a békevágy éppúgy jelentkezett, mint Oroszország többi részén. A fegyverszünet és a béketárgyalás ezért a Rada számára is szükségszerű lépés volt. Amikor pedig 1918. február 9-én ez a központi hatalmakkal való békekötéshez vezetett, Párizs és a Rada rövid ideig tartó együttműködése véget ért. A térség ennek ellenére nem kerülte el teljesen a francia vezetés figyelmét, mert Harkovban még 1917 decemberében létrejött az Ukrán Szovjetköztársaság, amely legfontosabb feladatának a Rada megdöntését tartotta. Erre éppen február 9-én a béke aláírását követő néhány óra múlva került sor, amikor Kijev a 50 Mosson: 40-41. 51 A bolsevik kormány még 1917. november 15-én elismerte a nemzetiségek függetlenséghez való jogát, s ezzel a lehetőséggel a finnek (1917. december 7.), a lettek (december 12), s az ukránok az elsők között éltek. 52 Ukrajna 850 ezer km2 területéből 775 ezer km2 tartozott Oroszországhoz, a többi a Monarchiához. A teljes ukrán területen 45 millió ember élt (1910-es adat). Gazdasági szempontból nézve az első világháború előtt a térség adta a cári birodalom széntermelésének háromnegyedét, a vasérc kétharmadát, a mangán háromnegyedét, a cukor négyötödét s az exportált búza kilenctizedét. Kosyk: 51; Venner, Dominique: Histoire de l'Armée rouge. La révolution et la guerre civile, 1917 - 1924, Pion, Paros 1981, 145; Gasquet, Sébastien de: 148 - 151. 53 Ukrajna megnövekedett szerepét jelezte az, hogy Niessel a Francia Köztársaság komisszárjaiként 1917 decemberében Tabouis tábornokot küldte Kijevbe, 1918 januárjában pedig Párizs elismerte függetlenségét. 54 Noulens szerint 1917 decemberében az ukrán hadsereg 60 ezer főt - 5 gyalogos és 2 lovashadosztályt - tett ki, s ezt csupán a polgárháborús küzdelmekre tartotta alkalmasnak, a központi hatalmak ellen nem. 55 Kosyk: 53, 64.
