Századok – 1998
Közlemények - Majoros István: Francia intervenció Dél-Oroszországban (1918–1919) VI/1323
FRANCIA INTERVENCIÓ DÉL-OROSZORSZÁGBAN 1333 2. Hajóraj parancsnoka, s az ellenzők közé tartozott Anzelm tábornok - később az ukrajnai francia és szövetséges csapatok főparancsnoka -, több tiszt a Keleti hadseregből, s ezen az oldalon említhetjük Fleurieu-t a londoni francia ügyvivőt is.40 A vállalkozásnak természetesen támogatói is voltak, s ők alkották a többséget. Elsősorban Noulens, a volt petrográdi francia nagykövet nevét kell megemlíteni, akinél ez az elkötelezettség nem új dolog, hiszen egész oroszországi működése során a beavatkozási politika híve volt. Saint-Aulaire romániai francia nagykövet ugyancsak intervenciót sürgetett, mert szerinte az oroszországi beavatkozás nem értelmetlen kaland, nem Napoleon hadjáratának a megismétlése. Erre azért van szükség, hogy az antant befolyása érvényesüljön Oroszországban. E befolyás híján ugyanis Saint-Aulaire szerint Moszkva az eljövendő „földrengések" epicentruma lesz. Mindebből a nagykövet azt a konklúziót vonta le, hogy az első világháború végén a franciák kezében volt a világ megmentésének a lehetősége, ha Foch és Franchet d'Esperey, mint a nyugaton és keleten levő francia erők legfontosabb pozícióban levő tábornokai összefogtak volna egymással.41 S ha ehhez hozzátesszük azt, hogy Clemenceau a francia ellenőrzés nyugati határát a Fiume - Zágráb - Budapest - Bécs vonalon jelölte meg,42 a Fehér-tengertől a Kaszpi-tengerig terjedő térségben a már idézett szeptember végi levele szerint Franciaországnak döntő szerepet szánt, Kelet-Európát pedig Párizs egy francia vezetésű nagy Lengyelország köré akarta csoportosítani,43 akkor Saint-Aulaire megalomániája a francia politikai döntéshozók elképzelésein alapult. A támogatók közt említhetjük még Berthelot tábornokot is, annak ellenére, hogy figyelmeztette Párizst a rendelkezésre álló erők elégtelenségére. Az intervenció mellett szólt az a tanácskozás is, melyet november 16-án Jasiban nyitottak meg az oroszországi antantbarát elemek részvételével. A konferencia - többek között részt vett Kurakin herceg, Oroszország romániai nagykövete, Cserbacsev tábornok, az orosz - román front főparancsnoka vagy Miljukov, az Ideiglenes Kormány volt külügyminisztere - a szövetségesek beavatkozását kérte, hogy az egy és oszthatatlan Oroszország helyreálljon.44 Azt is elhatározták, hogy Ukrajnában és a Don vidékén az összes szovjetellenes erő Gyenyikin parancsnoksága alá fog tartozni, s a szövetségesek őt támogatják. Az oroszországi intervencióról folyó viták, s a felmerült hiányosságok miatt a kormány decemberben módosította álláspontját. A december 13-i Franchet d'Esperey-nek szóló instrukcióban már arról van szó, hogy a francia intervenció lehetőség az oroszok számára a fölény megszerzésére a szovjethatalommal szemben.45 A de-40 Carley: 112; Masson: 53. 41 Comte de Saint-Aulaire: Confession d'un vieux diplomate, Flammarion, Paris 1953. 477., 481., 483^84. 42 Ormos: Pádovától Trianonig, 51. 43 SHAT 7 N 812 c/2454 d/4. 1 mars 1918. La reconstruction de la Russie et les intérêts français. A vezérkar által készített 38 oldalas tanulmány egy olyan nagy Lengyelországot vázol fel, amely a kelet-európai régióban hatalmi szerepet tölthet be. A tanulmány elképzelése szerint a lengyel állam egy föderációs központ, amelyhez Litvánia és Fehér - Oroszország nagy része csatlakozik. Ezen kívül a szomszédos államok szövetséget kötnek a lengyelekkel. A dokumentum egy lengyel - magyarromán szövetségi láncot rajzol meg, de természetes szövetségesként említi a cseheket is. Sőt, a német törekvések ellensúlyozására Párizsnak egy lengyel - orosz szövetséget is meg kell teremtenie. 44 Gasquet, Sébastien de: 159. 45 Mourin, Maxime: Les relations franco-soviétiques, 1917 - 1962, Payot, Paris 1967. 103.
