Századok – 1998
Közlemények - Tilkovszky Loránt: Budapesti szlovák és cseh egyesületek történetéhez. VI/1305
BUDAPESTI SZLOVÁK ÉS CSEH EGYESÜLETEK 1309 szejövetelein immár egyre inkább az idősebb korosztály részvétele dominált, a szlovákul már többnyire csak gyengén beszélő ifjúságot jobbára csak az olyan vidám rendezvények vonzották, amelyek után táncolni lehetett. Ilyen alkalmakkor több magyar szót lehetett hallani, mint szlovákot. A Körnek 1925-ben 250, a következő évben 390 nyilvántartott — de nagyrészt tagdíjhátralékos — tagja volt. A tagdíjbevételt józsefvárosi ínséges szlovák családok karácsonyi segélyezésére fordították. Az egyházközség is anyagi támogatást nyújtott a Kör karácsonyfa-ünnepélyein évente osztogatott ruházati és élelembeli szeretetadományokhoz. A Kör pártfogóinak egy-egy nagyobb öszszegű adománya, így 1925-ben Csiszárik János címzetes püspök egymillió koronája, arra volt jó, hogy a józsefvárosi plébániatemplomot művészi kivitelű Mária-szoborral gazdagíthassák.1 6 A Kör fenntartása és működtetése szempontjából kedvezőtlen körülmény volt azonban, hogy saját helyisége nem lévén, vendéglőstől kellett bérelnie azt; a nagyobb rendezvények terembérei, — bár ilyenkor többnyire belépődíjat szedtek —, különösen nehéz terhet jelentettek, gyakorta a Katolikus Munkások Egyesületének Or utcai helyiségeiben kapott helyet kultúrestjeihez a Tót Munkáskör is. A probléma végül is úgy oldódott meg, hogy amikor a józsefvárosi egyházközség örökhagyás révén egy megfelelő átalakítások után saját kultúrházként használható épület birtokába jutott a Mária Terézia tér 15. szám alatt, 1928-ban — néhány más, szintén az egyházközséghez kötődő szervezettel együtt (Józsefvárosi Keresztény Munkásifjak Egyesülete, Szent Margit Leánykör, Józsefvárosi Zrínyi Miklós Cserkészcsapat) — maga is állandó helyiséghez juthatott itt, s a kultúrház színielőadásokra is alkalmassá tett nagytermét jutányosabban vehette bérbe, előzetesen bejelentett rendezvényprogramjának más igényekkel szükséges egyeztetésével.17 Az egyházközség tanácsában egyesek már korábban is szót emeltek amellett, hogy az egyébként hitbuzgalmi jellegű Oltáregylet „magyar hazafias szellemű" sürgetéseit tekintetbe véve, a Budapesti Katolikus Tót Munkáskör magyar műsorszámokat is vegyen fel eddig tisztán szlovák tárgyú és nyelvű rendezvényeinek programjába, s hogy az ezekre szóló — mindig nyomtatásban megjelentetett — meghívók ezentúl kétnyelvűek legyenek.18 Az 1927-ben fennállása 25. évfordulóját ünneplő Kör már így állította össze műsorát, és bocsátotta ki meghívóját a jubileumi közgyűlésre, amelyen Rabenseifer elnök beszéde, illetve Blieszner plébános, fővédnök köszöntője — az eddigi gyakorlattól eltérően — előbb magyarul is elhangzott, s csak azután szlovák nyelven. Pechány Adolf viszont, a hazai „tótajkúak" kormánybiztosa, kizárólag szlovák nyelven tartotta meg hosszú beszédét, mert bár teljesen egyetértett a magyar szempontból kívánatosnak vélt változtatásokkal, a magyarosítás erőltetése ezekkel kapcsolatban is várható vádjának kivédésére szükségesnek tartotta annak demonstrálását, hogy még ennek a magyar fővárosban működő szlovák körnek az életében is a szlovák nyelv szerepe hangsúlyos marad továbbra is. A Kör vezetősége meghívta a jubileumi közgyűlésre a 25 évvel ezelőtti alakuláskor díszelnökké választott Hlinka Andrást is. 0 azonban kimentette magát, s a szlovák nyelvhez való ragaszkodásra 15 Tarnóczi i. m. 16 Pechány jelentése, Bp. 1925. szeptember 29. (OL, K28. MENŐ, 30. cs. 75. t. E. 1742/1926) 17 Az egyházközség tanácsa 1928. december 21-i ülésének jegyzőkönyve 18 Az egyházközség tanácsa 1927. február 8-i ülésének jegyzőkönyve.
