Századok – 1998
Tanulmányok - Miskolczy Ambrus: „Mi a magyar?” Nemzetkarakterológia és nemzeti mitológia válaszútján VI/1263
NEMZETKARAKTEROLÓGIA ÉS NEMZETI MITOLÓGIA VÁLASZÚTJÁN 1297 ,,A magyar stílus" utolsó mondataival tér meg irodalmunk kiindulószövegéhez: „Az első magyar szöveg halotti beszéd és könyörgés. Latin eredeti nyomán készült, lírai hangú, terjengős, érzelmi motívumokban gazdag, biblikus mondat-sequentia; érzik rajta a stilizálás, egyszerű eszközeiben is a hatáskeresés, a nyelv erejének tudata. Közvetlen életközelségben jelöli meg a témát: látjátok, feleim, mik vagyunk, por és hamu vagyunk... A néphez szól és misztikus értelmű szakrális-görög igékkel végződik: Kyrie eleison!" Akkor írt így Zolnai Béla, amikor Heidegger a klasszikus görögöt és a németet nyilvánította egyedül a filozófia nyelvének. Kyrie eleison! - a kereszténység hitvallása az újpogány világirányzatok ellenében. , A magyar stílus" nemzetpolitikai üzenete egyértelmű. És még egyértelműbbé teszi az, amit szerzője e tanulmányból 1940-ben franciául tett közzé, jelentősen rövidítve és némileg kiegészítve szövegét. Franciául azt is leírta, amit magyarul csak sugallt. ,,A magyar úgy gondol nyelvére, mint nemzeti léte pillérére. Ez a nyelv, bármily liberális volt a Nyugat és Itália felől jött szavakkal és gondolkodási formákkal szemben, állandó készenlétben élt és nyelven kívüli ügyek szolgálatában állt." „Nyelvünk egyéni jellegű nyelv, főleg abban, hogy az individualizmus nemcsak megtűrt, hanem elv: liberalizmus, amely anélkül hogy szétzilálná a közösséget, jelleget ad neki."7 3 Mindez egyértelműen Szekfű Gyula antiliberalizmusa ellen irányult. A liberalizmust nem volt tanácsos hangsúlyozni 1939-ben magyarul, de lehetett franciául, és — mint láttuk — egyáltalán nem lehetett 1957-ben. Sőt, amíg Zolnai Bélát nem támadták meg 1939-40-ben, 1958-ban annál inkább. Először Szigeti József a Magyar Nemzetben kifogásolta, hogy a kötettel foglalkozó népszerűsítő írások nem bírálják a könyv „szellemtörténeti tendenciáit", mire Martinkó András vállalkozott a marxista bírálatra7 4 Megtámadta azt, akiről még 1969-ben is el lehetett mondani, hogy „stilisztikai munkásságában úgyszólván egyedüli küzdő és kezdeményező a porondon".7 5 ,A magyar stílus"-t pedig 1990-ben úgy értékelték, hogy „bár nem tartozik Zolnai Béla élvonalbeli munkái közé, mégis egész munkásságárajellemző, és „nem egy tétele igen fontos kérdésekben útmutató érvényű a mai stilisztika számára."7 6 A marxista kritikus egyébként talán nem is sejtette, hogy a vulgármarxista sablonok alkalmazásával milyen érzelmi reakciókat vált ki a megbíráltból, akit — feltehetően — nem akart megbántani. Végül is dicsérte a művet, amelyről a stíluselemzés, ill. a stíluskultusz történetiségét és korszerűségét is bemutató kiegyensúlyozott (ellen-)ismertetés is született.77 Egyébként a marxista kritikus valójában éppen úgy nem volt marxista, mint a megbírált, sőt, inkább ő érezhette magát áldozatnak, és ha olvasta Zolnai Béla válaszát, még inkább, legalább kettős áldozatnak. Zolnai Béla válasza kis könyvre sikeredett.7 8 Pontról pontra cáfolt, félelmetes iróniával, amely azonban nemcsak a rövid recenziónak szólt, hanem annak a szokásnak, 73 Béla Zolnai: Remarques sur la langue hongroise. Nouvelle Revue de Hongrie, 1940. Septembre, 210-211. 74 Martinkó András: Zolnai Béla: Nyelv és stílus. Magyar Nyelvőr, 1958. 243-256. 75 Németh G. Béla: Zolnai Béla (1890-1969). Irodalomtörténeti Közlemények, 1969. 4. sz. 520. 76 Benkő László: Zolnai Béla élete és munkássága (1890-1969). Bp. 1990. 39. 77 Németh G. Béla: Zolnai Béla: Nyelv és stílus... Irodalomtörténeti Közlemények, 1961. 1. sz. 92-96. 78 MTAKK, Ms. 4133/1. Zolnai Béla: Nyelv és stílus
