Századok – 1998
Tanulmányok - Miskolczy Ambrus: „Mi a magyar?” Nemzetkarakterológia és nemzeti mitológia válaszútján VI/1263
NEMZETKARAKTEROLÓGIA ÉS NEMZETI MITOLÓGIA VÁLASZÚTJÁN 1291 lenni. így nyelvi vonatkozásban előreláthatólag az lesz az eredmény, hogy a finn-ugor nyelvek egész struktúrája határozottan realistának mondható minden egyéb nyelv struktúrájához képest; [? nem! összetételek] már most ha ez a realizmus mint a magyar nyelvnek alapvető jellege meg lesz állapítva, nagyon könnyen kapcsolatba hozható a Gerevich Tibortól már eddig is különböző helyeken megállapított népi jelleggel; például e tekintetben szíves figyelmedbe ajánlom Gerevich legutóbbi nagy munkáját a románkori magyar művészetről, melyben határozottan kimutatni véli a magyar művészi gondolkodásnak és ezzel kapcsolatban a népi jellegnek az olasz harmonikus, tiszta, nyugodt karakterhez hasonlóságát, azonban mindenkor hozzáteszi, hogy a magyar jelleg sokkal józanabb, nyugodtabb, tehát realistább, mint az olasz. (Fenti példa a realizmusról nem azt jelenti, hogy ez az egyetlen tulajdonság, amelyre a kutatásnak jönnie kell vagy ajánlatos, ez csak inkább példa arra nézve, hogy miként lehetne különböző szaktudományokból kiindulólag hasonló eredményekre jutni; mindegyik kutatónak, így Neked is teljesen szabad kezed van az eredmény kialakításában.) Azt hiszem, hogy nekem is lehetséges lesz hasonló eredményeket hozni ki történetünk folyásából annál inkább, mert hiszen annyi mindenféle katasztrófán keresztül valóban nagy reális érzék kellett ahhoz, hogy a magyarság fennmaradjon. Természetesen lesznek adatok és korszakok, amelyek más jelleget is mutatnak fel, úgyhogy ennek következtében egyik feladatunk az lesz, hogy a magyar jellegnek meg nem felelő tulajdonságokat már ab ovo elimináljuk; [Ady és a déséquilibrés?] így például az én részemben kénytelen leszek kb. 1- és fél lapon keresztül eliminálni a 19. század és a mai időszak sok jellegzetes tulajdonságát, amely azonban az ősi magyar hagyományos jelleggel egyáltalában nem egyezik meg. Sajnos annyi helyünk nincs, hogy az egész módszeres kutatást , amellyel az eredményekre jutni fogunk, a közönség elé vigyük, úgyhogy inkább csak arról van szó, hogy néhány lapnyi ilyen módszeres bevezetés után az ember az ő kutatásának végleges eredményeit, azaz azon jellegzetes tulajdonságokat úja le, amelyekre az ő szaktudománya alapján rájutott."70 Zolnai Béla antinormativitásának lényeges következménye az is, hogy Adyt és a magyar avantgarde-ot nem kívánta „ab ovo eliminálni' '. Adyt pártokon felüli költőnek tartotta, és nem volt hajlandó feláldozni forradalmisága miatt. A mítoszt sem vetette úgy el, mint Babits Mihály, aki annak igényét is cáfolta, vagy Szekfű Gyula, aki szóra sem méltatta. íme, miként olvasta Zolnai Béla Prohászka Lajos könyvéből az egyik idevágó passzust, mit húzott alá és milyen megjegyzést fűzött hozzá: „az ilyen egyetemesen átfogó mithosznak a magyarság kétségkívül mindenkor híjával volt, vagy helyesebben: történeti fejlődésében valahol a mithoszt visszahozhatatlanul elvesztette vagy eltékozolta... Ezért tulajdonképpen csak ígérkezéseiből hámozható ki. Az egyetlen mithosz vagy inkább mithikus csíra, amely karakterologikus szempontból megfejtő jelentőségű lehetne, az a lázadó magyaré, akinek örök prototípusa a négyfelé hasított Koppány, s akit, mint a magyar öncélúság halálos dacú harcosát ezer ismétlődő változatban ismerünk történetünkből." Zolnai lapszéli megjegyzése sokatmondó: A nemesség=míthosz.71 Zolnai Béla tehát mítosznak tartotta a nemesség hun származásra alapozott, azzal legitimált társadalmi folényszemléletét, amelynek jelentőségét, 70 MTAKK, Ms. 4138/34. 71 Prohászka Lajos-. Vándor és bujdosó. Bp. 1936. 85.
