Századok – 1998
Tanulmányok - Miskolczy Ambrus: „Mi a magyar?” Nemzetkarakterológia és nemzeti mitológia válaszútján VI/1263
NEMZETKARAKTEROLÓGIA ÉS NEMZETI MITOLÓGIA VÁLASZÚTJÁN 1281 elismerte a „gyökeresen olasz" fasiszta építészetet, s még a „Harmadik Birodalom" álklasszicizmusát is kész volt elfogadni, persze nem a magyarság, de a németek számára. "51 Míg Ravasz László a magyarság átteologizálásával saját szintje alatt teljesített, Farkas Gyula alighanem legjobb tanulmánya ez, ha a jó fogalmát etikai értelemben is használjuk. Mivel „A nagy költők tanúságtétele" volt tanulmányának — címe és — témája, a nagy írók vallomásait sorakoztatva fel, nem jutott tér az asszimilációra és a külföldi hatásokra vonatkozó tévtanainak a kifejtésére. Viszont vajon nem igaztalan-e a berlini légkörben félrecsúszó Farkas Gyulát és a magát is egy kissé civis romanusnak tekintő Gerevich Tibort egy kalap alá venni? Hiszen ez utóbbi a fajelméletet határozottan elutasította. „Nemcsak az egyetemes művészettörténet, de maga a német művészet története is zátonyra futna, ha követné a vérből fakadt művészet zászlóvivőjét, Pindert, aki a német művészet jellegét, sorsát, vélt uralmát más népek művészete felett a „Kunst aus deutschem Blute" elve alapján helyezi sokszor egész ferde megvilágításba."52 A náci építészetet valóban elfogadta, de tehetett volna úgy, mintha nem épültek volna fel a hatalmas kolosszusok - a legkorszerűbb technikával? Azért egy kis fricskát megengedett magának, méghozzá a náci festészetnek és a képzőművészeti csarnoknak. „A Harmadik Birodalomnak, képzőművészetétől eltérően teljesen korszerű építészete sugározza a komor német erőt, a rideg tárgyilagosságot és rendet, a halmozott biztonságot. A harmadéve emelt új müncheni művészház, a Deutsches Haus der Kunst mereven sorakoztatott, hosszú homlokzati oszlopsora a kérlelhetetlen német fegyelmet éppúgy jelképezi, mint ahogy a tagoló elemek felesleges halmozódását jelenti, amiben a begyökeresedett német művészi ösztön szólal meg."53 Ezek után a magyar derű hangsúlyozása az elhatárolódás és az ironikus látásmód igénye, melyet ma talán csak ironikus mosollyal lehet szemlélni. Lackó Miklós szemrehányása jogos, jelzi a nemzeti jellemtan ügyefogyottságát, azt, hogy nem tudott, és nem is tudhatott a fajelmélet és a náci modernitás gazdasági és katonai potenciálja ellenében hatékony diskurzust kialakítani. A nemzeti jellemtan módszere történeti vagy nyelv-esztétikai, mint ezt Babits Mihály maga is hangoztatta. Ezért, ha mai mércével méijük az egyes szerzők teljesítményét, úgy érezzük, azok nyújtottak kiváló teljesítményt, akik a történetiség elvét érvényesítették és élni tudtak az esztétikai rejtjelezett beszéd lehetőségeivel. Három tanulmány példája érzékelteti ezt. Ezek szerzői: Szekíu Gyula mellett vagy inkább ellenében: Eckhardt Sándor és Zolnai Béla, akik nem kívántak a szerkesztő útján járni. A Mi a magyar ? jellege a kérdésfeltevés minden monotóniára kényszerítő mivolta ellenére a sokszínűség. A kötet két legérdekesebb és legeredetibb filológiai jellegű tanulmánya Eckhardt Sándor és Zolnai Béla írása. a./ Eckhardt Sándor imagológiája Eckhardt Sándor feltehetően azon négy-öt személyiség közé tartozott, akik a Magyar Szemle szerkesztőségében kieszelték a kötet tervét. 1938-ban jelent meg a A francia szellem című műve, amely némileg példaként szolgálhatott Szekíu Gyula számára. Eckhardt adta a szakirodalmat is Szekfűnek, feltehetően gazdagabbat, mint 51 Lackó: i. m. 286. 52 Mi a magyar? 434. 53 Mi a magyar? 470.
