Századok – 1998
Tanulmányok - Miskolczy Ambrus: „Mi a magyar?” Nemzetkarakterológia és nemzeti mitológia válaszútján VI/1263
1276 MISKOLCZY AMBRUS igazságokat aligha lehet felmutatni, ezért a legjobb taktikát követte, amikor a nemzetkarakterológiai irodalom egészét vette pergőtűz alá. Először az előszóban. „Beöthy Zsolt volgai lovasa, mint a magyar irodalom évezredének magyarázata, éppoly fölényes elutasításban részesül itt, mint Salvador de Madariaga karakterológiája" - hangsúlyozta Szűcs Jenő. Valóban, csakhogy Szekfű Gyula gondosan leegyszerűsítette Madariaga eljárását, anélkül hogy annak értékeit megtagadta volna. Úgy mutatta be Madariaga — 1970-ben angolul is kiadott — könyvét, mint a legismertebb nemzetkarakterológiai munkát, az ő , jellemrajza az angol, francia és spanyol népről, mely e három annyira komplex, egész világokat magában foglaló és története folyamán magából kivetítő népet egy-egy tulajdonsággal jellemez: az angol a cselekvés, a francia a gondolat, a spanyol a szenvedély népe. Igaz, hogy ezt a primitív általánosságot annál bonyolultabban keresi mindhárom nép társadalmi és politikai struktúrájában, történeti fejlődésében, nyelvében, irodalmában és művészetében, szerelmi, hazafias, vallásos életében. Elképesztő ellentétek és még hihetetlenebb azonosítások rakétatűzében minden realitás eltűnik, szellemes és szép játékká lesz a nemzeti jellem kutatása."3 4 Szekfű ezzel az andalítóan lendületes jellemzésével elterelte a figyelmet Madariaga minden „szép játék"-on túlmutató szkepsziséről: „Bármit is mondunk vagy érzünk más népek jelleméről, ezt a mi jellemünk határozza meg, és ezért hasonló a mozgásnak mozgó alapokról való méréséhez, mint ha egyik hajó sebességét a másikról számítatnánk ki." Emellett még hatnak a velünk született vagy időközben kialakított nemzeti előítéletek, mint a „nemzetközi pszichológia pestise": az az áltudományos hiedelem, hogy a nyelvi rokonság a faji rokonságon keresztül hasonlósághoz vezet. Ugyanakkor tanulságos lett volna a „szellemes és szép játék" egy-két mozzanatát is felvillantani. Például azt, ahogy a szavaknak—mint Madariaga fejtegeti — a maguk közegében szinte lefordíthatatlan jelentése van, és egy-egy nemzeti jellemvonásra vagy magatartásformára, magatartást meghatározó eszményre utalnak. Az angol „fair play" cselekmény. A francia „droit" eszme, nem spontán jellegű, mint a fair play, ami az ész és a természet örökké megújuló szövetsége, hanem rendszer, amelyben a természet engedelmeskedik az észnek. A spanyol „honor" szenvedély: gyakorlati érték nélküli extravagáns idealizmus. Ezért a lélektani gravitációs központ a három népnél a következőképpen helyezkedik el: az angol népnél a testi erőben, a francia népnél az értelemben, a spanyol népnél a lélekben.35 ,A nemzeti jellem természeti tény."3 6 így aztán a franciák egzaktak még pontatlanságaikban is, az angolok pedig pragmatikusak a hóbortjaikban is.3 7 Igaz, ha Szekfű ilyen részletekre kitért volna, akkor kiderülhetett volna, hogy a magyar nemzeti jellemtan is ezeken a kényszerpályákon mozoghat. Ezért nem tért ki a nemzetkarakterológia más teljesítményeire sem. Márpedig paradox módon a német nemzetkarakterológia mutatott fel értékeket. A Szellem emberei ugyanis a fajelmélet ellenszerét keresték. Erich Kahler hatalmas monográfiája - „A német jellem Európa történetében" - középkori várostörténet. A város lehet számára a jövő bölcsője. A politika csak eltéríti az embereket a komoly 34 Mi a magyar? 9. 35 Salvador de Madariaga-. Englishmen, Frenchmen, Spaniards. London, 1970. 1-8. 36 Madariaga: i. m. 239. 37 Madariaga: i. m. 250.
