Századok – 1998

Tanulmányok - Pritz Pál: „Új Európa” Német propaganda és béketervek - Sztálingrád előtt VI/1213

1258 PRITZ PÁL egységes kerületi (Gau) szervezet, úgy egyetlen nemzetiszocialista mozgalom kell hogy létrejöjjön.148 Az egész Birodalom vezetése a Vezér kezében összpontosul. О visel gondot a Birodalom jólétére, védelmi és belső erejére, összeforrottságára. A Vezér irányítja a külpolitikát, ő a hadsereg főparancsnoka, a legfőbb törvényhozó, a legfelső bíró. A fasiszta jogelméletnek megfelelően tehát Rabi is következetesen a különböző hatalmi ágak egy kézben történő összpontosítása, összeolvasztása mellett száll síkra. A Vezér hatalmának egyetlen korlátja a nordikus erkölcs és saját felelősségtudata. Utódját maga jelöli ki. Mindebből következően a Birodalom Legfelső Szenátusa nevű testület — tagjai az egyes miniszterek, az alárendelt területek élén álló birodalmi megbízottak, a véderő egyes ágainak parancsnokai, az NSDAP birodalmi és kerületvezetői, a nordikus országok nemzetiszocialista mozgalmának vezetői—is csupán a Vezér tanácsadó testülete, illetve a vezéri megnyilatkozások fóruma.149 A Birodalom biztonságának másik — az említett katonaparaszti településeken túli — garanciáját Rabi az európai élettér Birodalomba be nem vont területeivel kötendő örökös szövetségekben látja. Ezek a szerződések kimondanák az örök békét, az Európán kívüli hatalmakkal szembeni összehangolt külpolitikát, konfliktus esetén egymás feltétel nélküli kölcsönös megsegítését, mindezeken túl pedig pénzügyi, gazdasági, közlekedéspolitikai és katonai természetű külön megállapodásokat tartalmaznának. Megformálásukban ezek a szerződések az illető országok fekvésétől, illetve a második világháborúban tanúsított magatartásuktól függően különbözőek lennének. Más szerződést kellene kötni a Dél-Afrikai Unióval és gyarmataival, mint Franciaországgal és gyarmataival, megint más lenne az Egyiptommal kötendő megállapodás, illetve az az szerződésegyüttes, amely a Spanyolországgal és gyarmataival, Portugáliával és gyarmataival, Írországgal, Izlanddal, valamint a Törökországgal való viszonyt szabályozná. A Magyarországgal, Szlovákiával, Romániával, Szerbiával és Bulgáriával kötendő szerződések alkotnák a következő csoportot. Ezeknek a szerződéseknek az lenne a sajátosságuk — így Rabi —, hogy a Birodalom számára általános és tartós lehetőséget teremtenek az adott ország belpolitikájának befolyásolására annak érdekében, hogy az ott élő népcsoportok „testületileg összezáródhassanak" (magyarán szólva állam lehessenek az államban), számuknak, területi elrendeződésüknek, fejlettségi fokuknak megfelelő önigazgatással rendelkezhessenek. Az olvasó itt — bizonyára nem alaptalanul — a német népcsoportok érdekében írottakat véli látni. Rabi azonban álságosán a német népcsoport nevét le sem írja, emellett nem csupán kölcsönösségi elvről beszél, hanem — szemléltetésképpen — olyan példát hoz fel, amely másfelől (vélelmünk szerint öntudatlan őszinteséggel) szinte gyökereiben mutatja be a korszak manipulatív német kisebbségi politikáját. Azt a politikát, amellyel Berlin oly sikerrel ugrasztotta 148 v

a

gy j

;

párt" - mondja fanyalogva Rabi, hiszen a német nyelvben a „párt" kifejezés különösen szemléletesen utal arra. hogy itt csupán valami nagyobb egésznek a részéről van szó, tehát eleve nem alkalmas annak a nagyigényű programnak a kifejezésére, amit a nácizmus megalomániája jelentett. Ezért gondolja Rabi szerencsésebbnek a „mozgalom" kifejezést. E különbségtevésnek tehát semmi köze nincs ahhoz a napjainkban tapasztalható distinkcióhoz, amelynek jegyében egyesek azért akarnak párttal szemben mozgalomban gondolkodni, hogy ezáltal hidalják át a politikának a néptől, a szélesebb tömegektől tapasztalható elszakadását. 149

Uo. 10-11. o.