Századok – 1998
Tanulmányok - Pritz Pál: „Új Európa” Német propaganda és béketervek - Sztálingrád előtt VI/1213
1252 PRITZ PÁL feladata a vázolt veszélyek elhárítására célokat és módszereket kidolgozni. Ezeket külön, terjedelmes, az egyes népekkel külön foglalkozó munkákra lesz szükség. A-zokban kell majd a népek németté válása előzményeinek politikai kérdéseit bemutatni, a német nyelvhasználat elterjedése adagolásáról, a településekről, a beszivárgásról, a faji kérdésről és nem utolsósorban az oroszországi népek egymástól elváló fejlődéséről (Auseinanderentwicklung) értekezni.122 Az első fejezetben már utaltunk arra, hogy a külügyminisztérium és a propagandaminisztérium együttes fellépésére ugyan a nagy nyilvánosság előtt elcsendesedtek az „új Európával" kapcsolatos fecsegések. Az általános hangulat megváltozása is csendesítőleg hatott. 1941 késő őszén Németországban az volt nagyon-nagyon sokaknak a véleménye, hogy „természetesen" a háborút már megnyerték. Azután 1942 nyarára már jelentős hangsúlyeltolódással azt hangoztatták, hogy „előbb természetesen meg kell nyerni a háborút", s közben zömük észre sem vette, hogy a „természetesen" szó tengelye körül véleményük mily' jelentős mértékben módosult. Sok éves berlini tapasztalataival a háta mögött a kitűnő szemel megáldott magyar diplomata, Szegedy-Maszák Aladár ennek a „természetességnek" okairól így írt naplójában: „talán nem is kételkednek benne, hogy megnyerik a háborút, mert ha kételkednének, akkor minden összedőlne. Meg kell nyerni a háborút, mert az lehetetlen, hogy elveszítsék. így azután optimizmusuk tulajdonképpen hipotézissé szelídült. Logikai jelentősége van, mint a természettudomány feltevéseinek, alapja annak az épületnek amelyet a kötelességtudás, az engedelmesség, az eskühöz és Németországhoz való hűség emelt rája. De a hit mintha már hiányoznék belőle, egy esztendő véres harcai, a végső siker következetes elmaradása kimosták ebből az optimizmusból a hit és lelkesedés elemeit. "123 Azok ellenben, akik továbbra is rendületlenül optimisták maradtak, fantáziájuk kiélését pedig íráskészségük is segítette, azok továbbra is készítették a birodalmi vezetés számára terjedelmes javaslataikat. Ezek közül az alábbiakban két jellegzetes, fontosabbnak tűnő dolgozatot ismertetünk, elemzünk. Wolfram Heinze SS fronttiszt sebesülten, kórházi lábadozás közben készített 20 oldalas memorandumot az európai Német Birodalom vezetésére és igazgatására.124 Az irat összegző áttekintése azt a benyomást kelti, hogy csupán egy őrült imperialistáról van szó.12 5 Valójában azonban a sebesült katonát az írásra legalább annyira inspirálhatta a birodalom őrült összevisszaságának megismerése — ebben akar rendet teremteni, s ennek jegyében áttekinthetőbb igazgatási szerkezetet felépíteni —, mint a fegyveres sikerek révén nagyra nőtt birodalom okozta mámor.126 Az 1942. szeptember elejére elkészült irat két nagyobb egységre, azon belül három-három alfejezetre tagolódik. Az A fejezet (amely talán csupán a második na-122 Az Oroszországnak nevezett Szovjetunió erejének ilyen fokú számbavétele korántsem volt jellemző — főleg 1941-ben — a korabeli német politikai gondolkodásra. Hassellblatt azonban a Baltikumból jött, ezért neki meglehetősen sok és közvetlen tapasztalata volt erről a keleti térségről. 123 Szegedy-Maszák 1996, П. köt. 85-86. Hitler ezen időszakbeli felfogására ld. Ormos 1997, 403-405. 124 IfZ MA 340101. 125 Ld. Neulen 1987, 36. 126 Heinze bizonyára tisztában volt azzal, hogy a leplezetlen kritika nem nagyon tanácsos, ezért alkalmaz mimikrit: „a kidolgozás kerül minden polémiát és a Birodalom vezetésében és igazgatásában általában meglévő visszás állapotokat ismertnek tételezi fel."
