Századok – 1998
Tanulmányok - Pritz Pál: „Új Európa” Német propaganda és béketervek - Sztálingrád előtt VI/1213
1246 PRITZ PÁL hogy 1935-1936-ban Lengyelország, Csehszlovákia és a többi közép-európai ország is tagjává vált. Nagy-Britannia 1935-ben társult tag lett, az USA pedig 1938-ban rendes tag. A világ acélkivitelének — közvetlen vagy közvetett módon — a NAK 1939-ben 90 %-ban ellenőrizte. A kartell irányítói az 1929-es gazdasági válságból azt a következtetést vonták le, hogy a doktriner liberális piaci módszerek csődöt mondtak. Míg azonban Franciaországban a liberálisok a kormány minden olyan kísérletét, amely a hatékony kartellesedés irányába mutatott, megakadályozták volna, addig Németországban a gazdaság állami és magán szektora között olyan egység alakult ki, amely nemzetközileg is példát tudott mutatni a gazdaságirányítás új útjain.10 0 Ezért azután a NAK-on belül a német módszerek váltak meghatározóvá, s Schlotterer is azzal foglalkozott 1940-ben, hogy miképpen lehetne ezeket a módszereket továbbfejleszteni. Az általa kezdeményezett (fentebb már jelzett) találkozókon egyetértés alakult ki a tekintetben, hogy európai piaci térséget kell szervezni és az európai belső kereskedelmet meg kell szabadítani a vámoktól, valutailletékektől és egyéb korlátoktól. Megállapították, hogy tiszteletben kell tartani a kis államok függetlenségét. Szorgalmazták, hogy a nemzetközi megállapodásokat inkább magán, mint hivatalos szinten kell megkötni. Síkra szálltak a külvilággal való kereskedelmi és pénzügyi kapcsolatok megőrzéséért. A szén- és acéltermelők a politikai határokat át akarták törni és a gazdasági ügyeket összehangolni. Kedvezően fogadott javaslatok hangzottak el egységes szállítási rendszer megteremtésére, az ipar európai mértékú ésszerűsítésére, multinacionális európai együttműködés létrehozására, lényegében magán alapon nyugvó európai gazdasági unió megteremtésére. Az ügyek vitelében gazdasági szövetségeknek és szervezeteknek szántak meghatározó szerepet, míg az állami hatóságokat a felügyelet joga illetné meg.10 1 Schlotterert 1940 őszén áthelyezték ahhoz a tervező csapathoz, amelyet a Szovjetunió elfoglalásának előkészítésére hoztak létre, s ezzel e megbeszélések megszakadtak, s később sem folytatódtak, ám szellemi tradíciójuk élő maradt.102 A primér politika szférájában azonban azok a gátlástalanul német érdekeket érvényesítő hangok voltak a meghatározóak, amelyeket a fegyveres sikerek hívtak elő. így az NSDAP vezetői előtt 1940. október 26-án Bécsben Goebbels kendőzetlen nyíltsággal kijelentette: „ha vége lesz a háborúnak, akkor Európa urai akarunk lenni. ' ' 100 Gilingham 1986, 384., 401. 101 Összefoglaló munkájában Ralph Giordano szemmel látható csodálkozással úja: „Érdekes módon már akkor felmerült a nekünk ma oly ismerős 'európai gazdasági közösség' terminus." Giordano 1991, 227. íoz 1945 után a francia autóipar kivételével mind a személyekben, mind az intézményekben megmaradt a folyamatosság. Azok a vezető ipari személyiségek, akik a megszállás időszakában együttműködtek a németekkel, helyükön maradtak, s a Németországgal korábban kialakult kereskedelmi és termelési kapcsolatok helyreállításáért harcoltak. Azok a szervezetek, amelyek a német megszállás időszakában a nyersanyagelosztást szervezték, valójában továbbra is fennmaradtak. Az angolok a saját megszállási zónájukban célul tűzték a szén- és acéltermelők egyesüléseinek felszámolását, ám képtelennek bizonyultak a hagyományosan kialakult menedzsment-struktúrák megsemmisítésére. A mai európai integráció úgy jöhetett létre, hogy a nyugat-európai nehézipar lényegében a német szervezési modellt vette át. Általánosabban szólva a mai európai integráció alapjait részben a francia és angol „gazdasági megbékélési" törekvések, részben pedig a német „új rend" elgondolások alapozták meg. Gilingham 1986, 403-405.
