Századok – 1998
Tanulmányok - Pritz Pál: „Új Európa” Német propaganda és béketervek - Sztálingrád előtt VI/1213
1230 PRITZ PÁL Bracher később néhányszor még említi Bestet. Gestapo-jogászként, aki 1942-től Reichsbevollmächtigter in Dänemark, tehát Németország teljhatalmú birodalmi megbízottja Dániában. Itt persze nekünk, magyaroknak már Edmund Veesenmayer jut az eszünkbe, aki hazánk 1944. március 19-én bekövetkezett letiprása nyomán érkezett ugyanezzel a ranggal és jogkörrel Budapestre, s ebből is lehet sejteni, hogy Best messze több lehetett, mint egykoron hírhedt dokumentumok szerzője, vagy egyszerű Gestapo-jogász. Bestet azonban, mint fentebb említettük, nemcsak nem ismerték eléggé, de másképpen is ismerték, mint ami ténylegesen volt. Erre jellemző, hogy a második világháború után viselt dolgaiért Dániában először halálra ítélték, majd másod fokon az ítéletet öt éves elzárásra változtatták. A megdöbbentően enyhe ítélet olyan felháborodást váltott ki, hogy a dán igazságügyminiszter perújrafelvételt rendelt el, az újabb ítélet 12 esztendőre szólt, 1951-ben — ekkor már egészen más idők jártak — a dán uralkodó megkegyelmezett Bestnek, akit ezután kiutasítottak, és így tért vissza Németországba. Kiszabadulása után (az akkor is még csupán 48 esztendős!) Best rengeteg dologgal foglalkozott. Jogászkodott, emellett rendre — meglehetősen eredménnyel — tanúskodott igencsak sáros múltú emberek „nácitlanításában", s arra sem sajnálta az időt, hogy a korszakkal foglalkozó történészeket információkkal lássa el. Ennek is meglett az eredménye. Ulrich Herbert azt írja, hogy — például — Heinz Höhne-nek az SS történetéről 1984-ben publikált könyve (Der Orden unter dem Totenkopf) annyira magán viseli a szerzőnek sokszor nyilatkozó Best hatását, hogy a munka valójában 1940-ig az SS történetének besti olvasata.58 De vehetünk frissebb példát is. 1992-ben jó nevű történészek közreműködésével a bonni székhelyű „Politikai Képzés Szövetségi Központja" Karl Dietrich Bracher-Manfred Funke-Hans-Adolf Jacobsen szerkesztésében „Deutschland 1933-1945. Neue Studien zur nationalsozialistischen Herrschaft" (Németország 1933-1945. Új tanulmányok a nemzetiszocialista uralomról) c. tanulmánygyűjteményt tett közzé, amely — mint a címe is jelzi — az új kutatási eredmények foglalata. A kötet egyik írásában a már több könyvet publikált Hans-Werner Neulen a németek nyugat-európai megszállási politikájáról értekezik, s így természetesen a dániai gyakorlattal is foglalkozik. írásában megállapítja, hogy 1943-ban Best adta le — közvetítőkön keresztül — a vészjelet az ottani zsidóság vezetőinek a tervezett deportálásról, s ennek tudható be, hogy zömük megmenekült.59 Neulen itt tulajdonképpen évtizedek óta létező legendát fogalmaz meg újra, s persze a háttérben megint csak Best van, mint ahogy az is tény — ezt Ulrich Herbert meggyőzően dokumentálja —, hogy a komor valóság egészen másképpen festett. Szóval ki is volt ez a Best, akiről az előző fejezetben szóltunk, miért volt érdemes róla majd tíz évi munkával nagymonográfiát írni? 58 Uo. 567. 1. sz. jegyzet. Ezzel együtt is, mivel azóta sem született más és jobb összefoglalás az SS-ról, ezért a meglehetősen kritikus freiburgi professzor szerint is e munka változatlanul fontos. (Ha ehhez hozzávesszük, hogy e könyv először folytatásokban a Der Spiegelben, abban a hamburgi hetilapban jelent meg, amelyet széles értelmiségi körök nemcsak német földön — jól tudjuk — orákulumként forgatnak, akkor megint szép látleletét tanulmányozhatjuk a történelmi tudat és a tényleges történeti valóság között gyakran megmutatkozó távolságnak.) 59 Bracher-Funke-Jacobsen 1992, 421-422.
