Századok – 1998
Tanulmányok - Pritz Pál: „Új Európa” Német propaganda és béketervek - Sztálingrád előtt VI/1213
1222 PRITZ PÁL Nagygermán Birodalommal való kényszerű párhuzam merül fel. Még több gondot vet fel a földrajzi adottságok tárgyalása, hiszen ezek kapcsán a jövőbeni határok problémája nyomul előtérbe. „És ezeket a példákat — mondja szinte rezignáltán — tetszés szerint lehet folytatni." Ezért a kiállítást csak úgy lehetne megcsinálni,3 2 ha annak megrendezésébe minden szövetségest bevonnának, köztük is első helyen természetesen az olaszokat. Ebből azonban — figyelmeztet — végtelenül sok nehézség származna. Rivalizálások, rangkérdések kötnék le a figyelmet, energiát, s ezek eleve minden hasznot felemésztenének. Franciaország példáját önmagában is elegendőnek tartja a legyőzhetetlen problémák érzékeltetésére. Ha bevonják, akkor felbosszantják Olaszországot, ha nem, akkor a kiállítás torzó marad.33 Mindezek nyomán Ribbentrop arra a következtetésre jut, hogy az adott helyzetben az Európa-gondolatot csak általános formában lehet tárgyalni, így a bolsevizmus vagy a zsidóság elleni szolidaritás jelszavát lehet lobogtatni. Európa újjárendezésének minden konkretizálását ellenben el kell kerülni, mert az a Birodalom létért folytatott küzdelmét nem könnyíti meg, hanem inkább megnehezíti. "Csak ha már az utolsó katonai döntések megszülettek és ezáltal Németország számára létrejöttek azok a hatalmi feltételek, amelyek birtokában sem barátra sem ellenségre nem kell tekintettel lennie, akkor lehet nyíltan a nagygermán gondolattal előlépni." Abszolút világos beszéd. Valóban ez volt minden „új Európa"-gondolat mögött, legalábbis azok elméjében, akiknek fejében az ideológiai köd nem takarta el a politika realitásait, akik a nemzetiszocialista Németország kemény hatalmi magjának tényleges törekvéseit fogalmazták meg. Ebből a nézőpontból akaija Ribbentrop — aki magáról úgy vélte, hogy Európa újjárendezésének külpolitikai keresztülviteléért felelős — a kérdést kezelni. Tehát a lényeg durva megmutatása után ismét visszatér oda, hogy a szükséges manipuláció érdekében, a világ (majdani) félrevezetésére mit kell már most cselekedni. Emlékeztet arra, hogy mintegy két esztendővel korábban, a Franciaország elleni hadjárat befe- , jeztével létrehozott egy Európa-bizottságnak nevezett testületet, amelynek az lett a feladata, hogy előkészítse Európa újjárendezését. A kérdés összetett volta miatt, és \ figyelemmel arra a tényre, hogy a munka során a problémák tömege merült fel, amelyeket addig, amíg a radikális megoldásra nincsenek meg a feltételek (másképpen szólva, amíg Németország a háborút totálisan nem nyeri meg - P. P.), nem lehet vitára bocsátani, ezért a bizottság csak a legteljesebb csendben és a legbizalmasabb körben haladt előre. (Ha lefordítjuk ezeket a körültekintően formált szavakat a hétköznapi nyelvre, akkor hozzávetőleg arról lehetett szó, hogy időnként néhány intimusával Ribbentrop arról beszélhetett: amíg nem nyerik meg a háborút, amíg nincsenek abban a helyzetben, hogy baráttól és ellenségtől függetlenül azt csinálnak, amit akarnak, addig valójában nincs mit tenni.)34 Feltételezésünket megerősíti az 32 Itt ismét látszik, hogy minden magabiztossága ellenére is Ribbentrop tartott Rosenberg esetleges diadalától. 33 Még a viszonylag kisebb rendezvényekkel is gond volt, mondja némileg kitérőleg, de szintén a fő mondanivaló helyességét alátámasztandó. Konkrétan Schirach korábban bemutatott rendezvényére utal, s felemlíti, hogy az olasz vonatkozásban okozott problémát, a Duce meghívásának kérdését (ti. távoltartását - RR) csak diplomáciai úton lehetett elsimítani. 34 Érdemes ebből a nézőpontból pillantást vetnünk Albrecht Haushofer 1941 őszi memorandumára. (Pntz 1997, 177-187.) Haushofer rideg szenvtelenséggel érvényesíti a német érdekeket a
