Századok – 1998
Tanulmányok - Csernus Sándor: Zsigmond és a Hunyadiak a francia történetírásban I/47
ZSIGMOND ÉS A HUNYADIAK A FRANCIA TÖRTÉNETÍRÁSBAN 117 Abban sincs viszont semmi meglepő, hogy Dél-Kelet Európában, ahol a török elleni harc fokozatosan a „hétköznapi élet" problémájává lett, továbbra is — és talán még inkább, mint valaha — szükség van a korábbi korszak olyan legendás hőseire, mint amilyen Hunyadi János, vagy, mindenekelőtt, Kapisztrán János voltak.20 1 Talán ennek az egész folyamatnak is van szerepe abban, hogy Ranzanus később tényként közölheti Hunyadi Jánosról szólván: „...századunk valamennyi történetírója ugyanis nagyon jól ismeri Hunyadi János híres nevét, akit a nyugati népek Fehér János -Johannes Blancus néven szoktak emlegetni". Ranzanus tanúsága szerint (és a fejedelemnek — ezúttal Mátyásnak — tetszeni kívánó humanista szándék és lelemény következtében) tehát a „chevalier blanc" mítosza megtette az utat visszafelé is, viszszatérve oda, ahonnan megtermékenyítő komponensei elindultak, ahol továbbra is a legnagyobb szükség volt rá és ahol, jobban mint valaha, fogékony közeg, termékeny talaj várhatta. A „Fehér Lovag" mítosz franciaországi „interpretációja" a „spontán" középkori hagyományokhoz és értékrendhez erősen kötődő mítoszteremtődés kísérletének egyik szép példája marad, miközben az igazi meggyökeresedésére ebben a formában, Magyarországon ekkor még nem került sor.202 4.lb..l A „(Chevalier) Blanc" fia: Hunyadi Mátyás A két Hunyadi története közé, a valós körülményeknek megfelelően, a francia történetírásban is beiktatódott az ifjú V. Lászlónak, „Magyarország, Csehország és Lengyelország királyának" a története; pontosabban egy olyan epizódnak a leírása, mely László halálát közvetlenül megelőző periódusban következett be. A László és Magdolna francia királylány tervezett házasságának és a két uralkodó dinasztikus kapcsolattal is megpecsételt szövetségkötési kísérletének köszönhetjük az egyik legrészletesebb magyar vonatkozású 15. századi francia anyag születését: V. László „három nemzet képviselőiből" összeállított követsége, melyet Várdai István kalocsai érsek vezetett, 1457 telén tett látogatást Franciaországban, s emléke megmaradt a hivatalos iratok között, a francia történetírásban és a francia irodalomban egyaránt. Ennek az anyagnak a részletes bemutatására ezúttal nem térünk ki, csupán arra kívánjuk felhívni a figyelmet, hogy a „László/Lancelot" királyra vonatkozó anyag igen gazdag, adatai sokrétűen értelmezhetők, és az V. Lászlóhoz kötődő Magyarorban való elfogadottsága pedig nem a (Hunyadi Jánossal) kortárs források tanúságtételén, hanem a nemzeti történetírások - különösen a 19. sz.-végi 20. sz.-eleji, középkori román történelmet a legpozitívabb színekben feltüntetni kívánó (az időnkénti túlzó nemzeti hevület ellenére) színvonalas román történetírás (mindenekelőtt Iorga és Marinescu) - ültették el a tudományos köztudatban, így Marinescu a „vlach-blak-blanc" természetes és kezdettől fogva pozitív töltésű azonosságból indul ki, amikor Hunyadi Jánost a Joanot Martorell-féle „Tirant lo Blanch" modelljévé teszi. Marinesco, Du nouveau..., 136-164, 164-173. A francia forrásokban azonban nincs nyoma annak az átütő sikernek, amit a későbbi, különösen a 19-20. sz.-i történetírás tulajdonít neki: krónikásaink egy része, a Habsburg-párti propaganda hatása alatt, jól tudta, hogy mit jelent a „blak" név és milyen töltést hordoz, s így a kínálkozó mítoszteremtő vonzásnak (mivel politikai támogatottsága nem volt) csak ímmel-ámmal engedtek, sőt néha — mint láttuk, éppen politikai befolyásoltság alatt — az alacsony származásra vonatkozó megjegyzéseiket nem tudják magukba fojtani. 201 Teke, 5-8, 200-205., E. Kovács, 5-27., Kulcsár P: Kapisztrán János, Bp., 1987., 157-227. 202 Nyomai mindenesetre a hazai történetírásban és irodalomban a 15. sz. végén — Ransanust leszámítva — nem találhatók. Ransanus (Blazovich-Sz. Galántai), 49-50.
