Századok – 1998

Tanulmányok - Pritz Pál: „Új Európa” Német propaganda és béketervek - Sztálingrád előtt VI/1213

TANULMÁNYOK Pritz Pál „ÚJ EURÓPA" Német propaganda és béketervek - Sztálingrád előtt* A hadicélok minden esetben még a háborúk kirobbanása előtt — ilyen-olyan mélységben — megfogalmazást nyernek, majd amikor elszabadul a pokol, a fegyverek ölni kezdenek, a zajuk okozta lárma dermeszti a kedélyeket, akkor ezek az elgondolások békeelképzeléssé válnak, azt körvonalazzák, hogy a fegyverropogás elültével milyen új rend alakuljon ki. így volt ez a második világháború kirobbanását meghatározóan befolyásoló német hadicélokkal, békeelképzelésekkel is. A békeelőkészítés elsősorban a diplomaták dolga, azonban abba számos esetben a társadalom más köreiből is belebeleszólnak. A közelmúltban nagyobb tanulmányban iparkodtunk a Pax Germanica fő vonásait bemutatni.1 Az időközben német levéltári kutatások során feltárt dokumentumok elemzését is hasznosítva most arra teszünk kísérletet, hogy a Sztálingrád előtti német békeelképzelésekből részletesebben a külügyminisztériumnak a „meggondolatlan" Európa-elképzelések elleni harca elevenedjék meg, ennek kapcsán Werner Best figurájára, szerepére, nézeteinek mibenlétére is ráirányítjuk a figyelmet, majd azokkal a külügyminisztériumon kívül keletkezett jövőképekkel foglalkozunk, amelyeket a korabeli német gondolkodás szempontjából tipikusnak látunk. A Wilhelmstrasse harca a „meggondolatlan" Európa-elképzelések ellen A nemzetiszocialista korszakban a Wilhelmstrasse (tehát a külügyminisztérium) nem volt abban a helyzetben, hogy a német külpolitika alakulására meghatározó befolyást gyakoroljon. A diplomaták természetesen nem nyugodtak bele ebbe a helyzetbe, munkaerejükjelentős hányadát a más tárcákkal és szervezetekkel való hatásköri civakodások kötötték le. Tehetetlenség és becsvágy jellemezte e helyzetet. Ribbentrop és vezérkara tehetetlen volt Hitler akaratával szemben, amely valójában már 1939-től mindent a fegyver, az erőszak eszközével akart elérni, következőleg a német diplomáciának nem adott más feladatot, mint azt, hogy a szövetséges, igazából többnyire inkább már német függőségbe vont országokkal való kapcsolatok — egyébként csöppet sem könnyű és korántsem egysíkú — ügyeit intézzék. Ugyanakkor azonban Ribbentropban — és nemkülönben diplomatáiban is — égett a becsvágy, hogy tegyenek valamit a német külpolitika befolyásolására. Pozitív értelemben ez csak egy ízben, 1939-1940 fordulóján mutatkozott meg, amikor a külügyminiszter javaslatot dolgozott ki — mintegy a Szovjetunió tervezett megtámadásának alternatívájaképpen — Ber* A tanulmány az OTKA — T 018045 jelű program — támogatásával készült. 1 Pritz 1997