Századok – 1998

Történeti irodalom - Szávai Ferenc: Gazdaképzési rendszerek a mezőgazdasági szakképzés története a XIX-XX. századi Európában (Ism.: Huszár Zoltán) V/1188

1190 TÖRTÉNETI IRODALOM A magyar mezőgazdasági szakképzési rendszer kiegyezésig tartó fejlődését külön részben tárgyalja a szerző. A felvilágosult abszolutizmus Ratio Educationisának szellemében Mária Terézia támogatta, hogy a Nagyszombatból Budára helyezett egyetemen megszervezzék az első mezőgazdasági tanszéket Mitterpacher Lajos professzor irányításával, akinek tanítványai között találjuk Nagyváthy Jánost is. A szarvasi evangélikus lelkész, Tessedik Sámuel egyedülálló intézményéről e részben ugyanúgy olvashatunk, mint a keszthelyi Georgikon alapításáról, amelynek létrejöttében a Festetics-uradalom szakemberek alkalmazásával történő korszerűsítése meghatározó szerepet játszott. A többfokozatú agrárszakoktatást valósították meg Keszthelyen, természetesen az uradalom érdekeinek messzemenő fegyelembevételével. A könyv e részében a kor kiemelkedő hazai agrártudós- és tanáregyéniségeit műveikkel együtt veszi számba a szerző. A mezőgazdasági szakoktatás is a kiegyezést követően, 1874-től került új keretek közé, „megvalósította a szakképzés hármas tagozódását, ami alapján annak felső szintjén a magyaróvári tanintézet működött, melyet akadémiai rangra emeltek. Fontos része volt a mezőgazdasági képzési rendszernek a középfokú intézményi hálózat. 1874-től a keszthelyi, debreceni, kolozsmonostori és kassai tanintézet tartoztak ide. Végül az alsó szintet a földművesiskolák képviselték, ami ez idő tájt Keszthelyen és Lipótújváron működött." A kötet második fejezete, „A gazdaképzési rendszerek szerveződése a polgári Magyarországon és annak európai párhuzamai" címet viseli. A dualizmustól a második világháború végéig tekinti át a szerző a jelzett témát négy részre bontva. A dualizmus mezőgazdasági szakoktatása erényeit és fogyatékosságait egyaránt bemutatja. A rendszer pozitívumaihoz kell sorolni, hogy a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium (VKM) 1877-ben a „népiskolák melletti kertek felállítását a gyakorlati oktatás segítése céljából" rendelte el. 1882-ben egy következő rendelet a felsőbb népiskolák diákjai számára írta elő a gazdasági tantárgyak tanítását. A másik pozitív intézkedés a Földművelésügyi Minisztériumtól (FM) származott. Ez a háromfokozatú mezőgazdasági szakképzés igényének megerősítését jelentette. Ennek volt fontos része az a törekvés, hogy vármegyénként 2-2 alsófokú földművesiskola kerüljön felállításra. „A merész terv a valóságban 12 földművesiskola alapítását eredményezte 1890-re. A kétéves mezőgazdasági tanfolyamokat abból a célból szervezték, hogy az elemi iskolákból kikerülő parasztfiatalok szakismereteit fejlesszék, rajtuk keresztül pedig az egész parasztság termelési kultúráját. A valóságban az akadémiák és a felsőbb mezőgazdasági tanintézetek vetélytársai lettek. A végzést követően uradalmakban vállaltak munkát, a majorosgazda vagy botosispán tisztséget." Annak ellenére, hogy az itt szerzett bizonyítvány a gazdasági altiszti állások betöltésére képesített, a tőkehiányos, rosszul gazdálkodó magánföldbirtokosok szívesebben alkalmazták őket gazdatiszti állásban, természetesen kisebb bérért, mint az akadémiát vagy a felsőfokú tanintézetet végzett szakembereket. A Magyarország mezőgazdasági szakoktatását 1895-ben bemutató térkép — az ország túlnyomóan agrárjellege ellenére is — viszonylag kevés ilyen intézményt tud jelölni. Ezt a kormányzat is jól látta, hiszen az FM egy 1898. évi rendelettel kötelezte a foldművesiskolákat két hónapos „téli gazdasági iskolák" felállítására. Ezen oktatási forma keretében a felnőtt gazdákat oktatták 2-3, max. 4 hónapos díjmentes, bentlakásos tanfolyamon. A magyar mezőgazdasági szakoktatási rendszer része volt még a gazdasági tanári (vándortanári) hálózat, amely szorosan kapcsolódott a tanítóképzőkben felállított gazdasági tanári tanszékekhez." A dualizmus mezőgazdasági szakoktatásának talán legnagyobb gondja a középfokú agrárszakiskolák kis száma, mondhatnánk hiánya miatt jelentkezett. Ez különösen azt követően vált világossá, hogy 1906-ban Ferenc József engedélyezte a mezőgazdasági tanintézetek akadémiává történő átszervezését. A dualizmus időszakában éves átlagban kb. 1100-1300 főt képeztek alap- és középfokon gazdálkodóvá. „Míg az ipari és kereskedelmi szakoktatás viszonylagosan fejlett volt, feltűnő a mezőgazdasági szakképzés elmaradottsága. Az ipari és a kereskedelmi szakoktatás a századfordulóra elérte az európai s-.ínvonalat, a mezőgazdasági szakképzés hasonló szintű fejlődése csak a két világháború között közelítette meg azt." Az európai gazdaképzési mozgalom 19. századi történetében a népfőiskolai mozgalom francia és angol előzmények után a skandináv népeknél, közülük is különösen Dániában teljesedett ki a század utolsó harmadában. Az oktatási forma nagy előnye volt, hogy létrehozása és működtetése viszonylag kis költséget jelentett. Hallgatói, akiknek átlagéletkora 18 és 30 év között volt, nemcsak férfiak, hanem nők is lehettek. A valláserkölcsi, hazafias nevelést jól hangolták össze a szakmai képzéssel. A magyarországi népfőiskolai mozgalom kiteljesedésének időszaka az 1930-as évek második és az 1940-es évek első felére tehető. Nagy szerepe volt ebben a népi íróknak és a kor protestáns értelmiségének, valamint a katolikus ifjúság fontos szervezetének, a KALOT-nak. Ezt követően a szerző részletesen bemutatja a téli gazdasági iskola és tanfolyam európai rendszerét,