Századok – 1998

Történeti irodalom - Palotás Emil: Machtpolitik und Wirtschaftsinteressen. Der Balkan und Russland in der Österreichisch–Ungarischen Aussenpolitik 1878–1895. (Ism.: Heiszler Vilmos) V/1184

1184 TÖRTÉNETI IRODALOM szlovák pénzügyi intézményeket — elsősorban a Tátra Bankot, amely szoros kapcsolatban állt az SZNP-vel — magyar bankokkal ellensúlyozza. A szlovákokkal szembeni magyar politika, különösen a megyékben — valójában az erőpozícióra alapozott politika volt és harc a pánszlávizmus sokkal inkább képzelt, mint valódi veszélye ellen. Mindez a szlovák nemzeti mozgalom feletti ellenőrzés lehető legmagasabb szintjét célozta meg. Mégis a magyar politikai elit szükségesnek érezte, hogy pozitív eredményekre is törekedjen ezen a területen. Ennek a legvilágosabb megnyilvánulása a koalíciós kormányzás időszakára esett 1906-1910-ben, illetve az a korlátozott kompromisszum volt, amelyet Tisza István ért el a nemzetiséggel személyes kapcsolatain keresztül. Mindkettő eltérést jelentett a magyarosítás politikájától és az elnyomástól, mely az 1890-es éveket és a korábbi időszakot jellemezte. Jászi és pártjának programja a nemzetiségi kérdés rendezésének új dimenzióját és a szlovákok számára új alternatívát jelenthetett volna: úgy vélte, hogy a szlovákoknak joga kellene, hogy legyen nemzeti nyelvük használatához és ahhoz, hogy oktatásuk is e nyelven folyjon. De 1918 előtt nem ismerte el a szlovákok autonómia-követelését és nem vette komolyan a cseh-szlovák mozgalmat. A szlovák probléma 1918 őszén történő megoldása tárgyalásakor Szarka főleg a Prága-Budapest-Turócszentmárton (szlovákul: Turcinsky Sväty Martin) „háromszögre" összpontosít, félretéve az amerikai szlovákok erőfeszítéseit. Úgy tűnik, hogy a szlovákok szervezetlensége, általános beállítottságuk, hogy a megoldás érdekében a békekonferenciára váljanak és a megbízhatatlan információ volt a három legfontosabb tényező ebben az időszakban. A szlovák önrendelkezést vagy a nagyhatalmak segítségével, vagy a szomszédos államokkal történő tárgyalások révén lehetett elérni. A két lehetőségen belüli választások spektruma eléggé széles volt, kezdve a Magyarországon belüli szlovák autonómiával, szlovák autonómiával egy cseh-szlovák államban, az unifikált cseh dominanciájú Csehszlovákiával, egészen a független szlovák állam létrehozásáig. Ezek közül a második volt a legvonzóbb, de nehezen volt megvalósítható a cseh terveket figyelembe véve, amelyek Szlovákia katonai megszállásán alapultak. A szlovák problémát három fázisban oldották meg és ez az erőteljes cseh manőverek, a magyar autonómia javaslatok bukása — annak ellenére, hogy ezeket az 1919. XXX. törvény rögzítette — és a szlovákok Prága és Budapest közötti oszcillációjának eredményeképpen jött létre. A szlovák autonómia ötlete, melyet Andrej Hlinka képviselt, maradt a szlovákok magyarországi múltjának egyetlen maradványa. Ezt a csehszlovák kormány erőteljesen elutasította, és a szlovákok történelmük csehszlovák szakaszába léptek a párizsi békekonferencián. Szarka néhány következtetésével lehet nem egyetérteni és meg lehet hökkeni stílusának bonyolultsága miatt. Mégis ez a könyv aprólékos tudományos munka, amely új kutatási perspektívákat nyit és ösztönzi az ezen terület tudósai közötti eszmecserét. Irina Popova Palotás, Emil MACHTPOLITIK UND WIRTSCHAFTSINTERESSEN Der Balkan und Russland in der österreichisch-ungarischen Aussenpolitik 1878-1895. Akadémiai Kiadó, Budapest 1995, 399 p. Hatalmi politika és gazdasági érdekek. A Balkán és Oroszország az osztrák-magyar külpolitikában 1878-1895. Elkészült a triptichon harmadik darabja: az 1870-es és az 1890-es évek osztrák-magyar balkáni politikáját elemző munkák után Palotás megjelentette a „hosszú 1880-as évtized" idevonatkozó kérdéseit tárgyaló művet is. A tabló nemcsak az időbeli hiátus eltüntetésével gazdagodott, hanem az ábrázolásmód is új dimenziókat nyitott: az egyébként bőségesen képviselt klasszikus diplomáciatörténeti jellegű fejezetek mellett a szerző vizsgálata tárgyává teszi a gazdaság- és kereskedelempolitikai koncepciókat és akciókat csakúgy, mint a katonapolitikai irányítás műhelyeiben folyó munkálatokat. Bízvást mondhatjuk ezért, hogy Palotás friss levegőt, modern szemléletet hozott a hatvanas-hetvenes években számos alapvető fontosságú munkát produkáló, de a nyolcvanas évekre a megcsontosodás és az új elemektől való konzervatív elzárkózás jegyében túlnyomó részt a külügyi apparátusok aktatermelésére korlátozódó magyar külpolitikai történetírásba. Ha a történelmet valóban múlt és jelen párbeszédeként fogjuk fel, Palotás érdekes párbeszédbe bonyolódott: a viharos 1990-es évek megélőjeként vizsgál egy különlegesen nyugodt szakaszt,