Századok – 1998

Dokumentumok - Tischler János: Az MSZMP és a lengyelországi válság 1980–1981 V/1133

DOKUMENTUMOK 1153 kérdést is megemlített Kania elvtárs: az egyik, hogy fogyasztási cikkeket szívesen fogadnának gépkocsikért cserébe. Számukra most az ellátás javítása politikai kérdés. A másik, hogy rengeteg felesleges, kihasználatlan kapacitásuk van. Magyarországnak is felajánlottak kapacitást, örülnek, hogy megvizsgáljuk felhasználásuk lehetőségét. II. Kádár János elvtárs, megköszönve a tájékoztatót, hangsúlyozta: jól érezte Kania elvtárs, mi nem nagyon kedveljük azt a kifejezést, hogy tanulni akarnak tőlünk. De a tapasztalatcserét igen nagyra tartjuk. Minden szocialista ország helyzete érdemes arra, hogy tanulmányozzuk a különböző megoldásokat, és hasznosítsuk a tapasztalatokat. Ugyanakkor vezérelv legyen, hogy nem lehet sablonok útján dolgozni, nem lehet másolni még a legkitűnőbb megoldásokat sem. Minden tanulságot, tapasztalatot egybe kell vetni a saját valósággal, és úgy kell hasznosítani. Kádár elvtárs összefoglalta belpolitikai helyzetünk fő vonásait, a XII. kongresszus határozatai végrehajtása érdekében kifejtett tevékenységünket. Szólt a választásokról, a szakszervezetek és a népfront kongresszusáról. Hangsúlyozta, hogy kulcskérdés a gazdaság, a gazdálkodás hatékonysága. A világgazdaság negatív hatásai következtében csökkentettük a fejlődési ütemet, és erőfeszítéseket teszünk az életszínvonal megvédése, megszilárdítása érdekében. Mindezek következtében belpolitikai helyzetünk szilárd, a dolgozó tömegek követik a pártot. Elmondotta, hogy vannak bizonyos negatív jelenségek is, bár elszigetelve, és főleg értelmiségiek körében, de bizonyos ellenzéki csoportosulások lépnek fel. Tevékenységük aktivizálódásának az oka egyrészt az, hogy az általános fejlődés lefékeződött, aggodalom van az embereknél, és egyesek ezekre építenek; másrészt az, hogy a nemzetközi helyzet éleződése hatást gyakorol belpolitikánkra is; a harmadik, hogy a lengyelországi események az ilyen köröket bizonyos reményekkel töltik el. Nyűtan azonban nem tudnak fellépni. A párt ugyanakkor mindent megtesz annak érdekében, hogy tevékenységükkel szemben megvédje a vívmányokat, megerősítse a párt politikájának a hatását. A magyar-lengyel kapcsolatokat hasonlóan értékelte, mint Kania elvtárs. Hangsúlyozta, hogy van aggodalom és szolidaritás a magyar közvéleményben. A politikai kontaktusokat a követelményeknek és lehetőségeknek megfelelően kell fejleszteni. A gazdasági együttműködést ellenőrzés alatt kell tartani, és szigorúan alkalmazni kell a kölcsönösség elvét. Mi is függünk a gazdasági együttműködéstől, tehát kötelezettségeinket akkor tudjuk teljesíteni, ha a lengyel fél is leszállítja az előírt termékeket. A Kania elvtárs által elmondottakra reagálva Kádár elvtárs összefoglalta az 1956-ban és az azóta szerzett tapasztalataink legfontosabb vonásait. Összehasonlította a magyar és a lengyel helyzet fejlődését, azok eltérő vonásainak sajátosságait és tanulságait. Nálunk az események legalább három felvonással tovább fejlődtek 1956-ban, a megtisztulás is mélyebb és általánosabb volt, mint Lengyelországban. Ma érdemes ezeket a tanulságokat figyelembe venni. Hangsúlyozta, a mi újjászületésünk első szabálya a következő volt: minimális program nélkül nincs kibontakozás. Ellenforradalmi helyzetben, a párt dezorganizált állapotában a minimális program megfogalmazása jelentette az alapvető és első kapaszkodót minden kommunista, minden olyan állampolgár számára, aki a szocializmus vívmányainak megvédéséért és a konszolidá-