Századok – 1998
Dokumentumok - Tischler János: Az MSZMP és a lengyelországi válság 1980–1981 V/1133
1140 DOKUMENTUMOK van internacionalista felelősségének, annak, hogy a válságot saját magának kell megoldania, s van terve a kiútra. Az SZKP-val állandóan kapcsolatban áll, folyamatosan konzultál, támaszkodik a Szovjetunió és a többi szocialista ország sokoldalú segítségére, amelyre a jövőben is számít. A válságot súlyosbítja, hogy 1956 óta ez már a negyedik;4 érinti a munkásosztályt és a társadalom más rétegeit, beleértve a fiatalok tömegeit is; időben elhúzódó jellegű; élezik a helyzetet a sztrájkok, s a szakszervezeteket a szocializmus-ellenes erők a maguk hasznára próbálják felhasználni. A jelenlegi nehézségek ellenére megállapítható, hogy a párt helyzetelemzése helyes volt: a válság oka elsősorban a munkásosztály jogos elégedetlenségében keresendő. A párt ideológiailag nem állt a helyzet magaslatán, elmosta a társadalom osztályjellegét, korán meghirdette a fejlett szocialista társadalom jelszavát olyan helyzetben, amikor a mezőgazdaságban még kisárutermelés folyik. Az ellenséges erők az elégedetlenséget politikailag is felhasználták és éles osztálykonfliktusokat provokáltak. A sztrájkhullámok idején helyes volt, hogy a megoldást politikai eszközökkel keresték, a kiutat csak a kompromisszum biztosíthatta.5 Létrejött a „Szolidaritás" szakszervezet, amelyet az ellenséges erők hoztak létre, de a munkások körében is népszerű. Jelenleg mintegy 6 millió tagja van, míg az ágazati szakszervezetek kb. 5 millió tagot tömörítenek. Megerősödött az egyház, úgy is, mint a tömegek szociális jogainak védelmezője. Igen aktívak és agresszívek a nyugati ellenséges erők, valamint a reakciós emigráció. A jelenlegi helyzetben a pártnak azon az alapon kell megerősödnie, hogy a válságból politikai módszerekkel keresi a kiutat. Igen fontos hangsúlyozni, hogy nem a szocializmus és nem a párt vitte válságba az országot, hanem a munka közben elkövetett hibák és a pártélet lenini normáinak megsértése. Ezért a párt a megújulás jelszavával lép fel. A KB VI. plénuma ezt elfogadta, de sajnos a pártban változatlanul nem a tennivalók, hanem a múlton való problémázgatás van előtérben. A párt taglétszáma csökken, ugyanakkor mintegy 26 ezer új tagjelöltjük van. A helyzet roszszabbodik a Tengermelléken, Wroclawban és Varsóban, ezzel szemben pozitív folyamatok indultak be Sziléziában, Katowicében, Krakkóban, Poznanban és Bydgoszcz -ban. Tömeges az az igény, hogy a hibát elkövetőket vonják felelősségre. A párt ezt a kérdést a pártellenőrzési és a népi ellenőrzési szervek hatáskörébe utalta. Pozitívnak mondható, hogy bár az ellenség aktív munkát folytat az egyetemeken, eddig ez a törekvésük nem járt az általuk remélt eredménnyel. A párt helyes döntései következtében jók a feltételek a Parasztpárttal6 való együttműködéshez. 4 A szinte ciklikusan ismétlődő lengyel válságok sorozata 1956 júniusában a poznani munkásfelkeléssel, illetve az ezt követő októberi változásokkal kezdődött. Ezt követték az 1968-as egyetemista megmozdulások, valamint az 1970-es sortüzek a tengermelléki sztrájkoló munkásokkal szemben; majd 1976-ban a radomi és ursusi munkásmegmozdulások, amelyek a drasztikus áremelések miatt robbantak ki. 5 A sztrájkolok legfőbb követelése a szabad — értsd: önálló és független — szakszervezetek megalakításának lehetősége volt, ebbe a hatalom végül is beleegyezett, ezt tartalmazta az 1980. augusztus 31-én a kormány és a gdanski üzemközi sztrájkbizottság között megkötött megállapodás is. 6 A Lengyel Népköztársaságban formálisan többpártrendszer volt, ami a valóságban azt jelentette, hogy a LEMP mellett létezett két vele „szövetséges" — értsd: csatlós — párt, a Lengyel Parasztpárt és a Demokrata Párt, amelyek elismerték a LEMP vezető szerepét, és ezért cserébe bizonyos számú képviseletet kaptak a Szejmben és a kormányban.
