Századok – 1998
Közlemények - Ruff Mihály: A hivatalos Magyarország nyugatnémet politikai kapcsolatairól (1956–1958) V/1113
MAGYAR-NYUGATNÉMET KAPCSOLATOK (19561958) 1121 E két kiemelés politikai jelzés értékű volt, nemcsak az NSZK-beli ellenzéki körök értékelését és elvárásait illusztrálta, hanem a magyar külpolitika megváltoztatásának szükségességét is sugallta. A nyugatnémet ellenzékiekkel való kapcsolatfelvétel eredményeként Safrankó nagykövet október 15-én Rademacher FDP képviselő és Kurt Haller az FDP-hez tartozó szakértő, október 18-án Feller а ВНЕ frakcióelnöke és Reichstein a párt második alelnöke magyarországi meghívásáról számolt be a külügyminisztériumnak.21 Milyen célok vezették a magyar diplomáciát 1956 október 23.-a előtt nyugatnémetországi kapcsolatainak kiépítésében? Három jelentős törekvés ismerhető fel a történések sokaságából: Az egyik a gazdasági kapcsolatok sokoldalú fejlesztésének igénye, a másik Magyarország és az NSZK közötti diplomáciai kapcsolatok létesítése és a harmadik a fenti célok érdekében a nyugatnémet ellenzéki pártokkal való kapcsolat kiépítése. Ezek az aspirációk megfeleltek Magyarország hosszú távú külpolitikai érdekeinek. Mindemellett a magyar álláspont több ponton volt hibás a nyugatnémet politikai tényezőkkel való kapcsolat alakításában. Bár figyelemmel kísérte a kormánykoalíció pártjainak, elsősorban a CDU belső viszonyainak alakulását, mégis nagyrészt számításon kívül hagyta a kormánypártokkal való kapcsolatok megteremtésének lehetőségét.22 Nem sikerült átlátni a német szociáldemokrata mozgalom átalakulásának folyamatát — ami persze nem volt könnyű feladat —, és ebből következően tovább élhettek azok a „bevált", a szociáldemokratákkal szemben kialakult álláspontok, amelyek szerint a szociáldemokrata párttagság körében a pártvezetéssel szemben jelentkező elégedetlenséget kell felhasználni a párt alacsonyabb szintű szervezeteivel történő kapcsolatok kiépítésénél. A történelmi tények azonban már bizonyították, hogy nem teremthető gyümölcsöző kapcsolat szociáldemokrata tömegekkel, vezetőik ellenében. Hiányzott az a felismerés is, hogy a parlamenti demokrácia keretei között, a párton belüli demokratikus viszonyok mellett a pártvezetés az olykor még oly éles bírálatok ellenére élvezi a párttagság bizalmát. A nyugatnémet politikai körökkel való kapcsolatban szerepelt а ВНЕ is. Ez a párt 1953-60 között egy fontos szociális integrációs funkciót teljesített az oppozíciós, a szülőföldjükről elüldözött németekkel kapcsolatban. A BHE-nak sikerült az elégedetlenség tetőpontján az áttelepítetteket az ellenzéki magatartásból kimozdítani, egy intenzív szociálpolitika segítségével. Az NSZK gazdasági fejlődése ehhez jelentős anyagi forrásokat biztosított és így az áttelepítettek élethelyzete javult, a lakosság többi részéhez viszonyítva jelentős mértékben nivellálódott. Az áttelepítettek gazdasági integrálódása együtt járt a politikai integrációval, amely elvezette az áttelepítettek nagy tömegét a demokratikus nagy tömegpártokhoz, mindenekelőtt az uniópártokhoz és az FDP-hez. A gazdasági és politikai integráció erodálta a BHE-t és ezt a folyamatot 21 MOL XIX-J-1-j 8 doboz 4/i 007346 1956. 22 Egy 1958 májusában készült jelentésben ez állt: „1956-ban nemcsak ellenzéki, hanem kormánykörökben is mutatkozott némi hajlandóság a Magyarországgal való kapcsolatok rendezésére. Ezt a jelenséget részben magyarázta, hogy Magyarországgal az NSZK-nak nincsenek határ- és egyéb vitás problémái. Igazi politikai tartalmát azonban — amint utólag meggyőződtünk — azok a remények képezték, amelyeket a nyugatnémet uralkodó körök a magyarországi társadalmi rendszer megváltoztatásához fűztek." MOL XK-J-l-j 1 doboz l/a 002640 1958.
