Századok – 1998
Közlemények - Orbán Sándor: A paraszti szerveződés; érdekvédelem néhány problémája 1956-ban V/1089
1104 ORBÁN SÁNDOR vissza, mégis alig, szinte semmit sem írt e szövetség és a paraszti érdekvédelmi képviselet október 30. utáni újjáéledéséről.8 4 Némely történeti áttekintések sem igen vesztegetnek rá szót, hanem inkább úgy tartják, hogy ama napok a falvakban a forradalom afféle „konszolidációját" jelezték.8 5 Mivel a híradás jellege időközben bizonyos átalakuláson ment keresztül (pl. a megyék, a vidék sajtóját és rádióját a felkelés nyomán létrejött új szervézetek vették át), meglehetős hűséggel tükröződött mind a kötelező termény-beszolgáltatási rendszer eltörlésének jelentősége, paraszti fogadtatása, mind Nagy Imre kormánya és a parasztság kedvező irányban alakuló viszonya. Mindennek nemcsak azért volt nagy jelentősége, mert intézkedései az egész parasztságot érintették, hanem azért is, mert az október 30-ig abban a hitben, illetve olyan fenntartásokkal élt, hogy az új kormányzat sem teszi meg a leginkább várt, szükséges lépéseket. A csalódottság bizonyos formákban addig ki is fejeződött.86 Ehhez alapul is szolgált a legilletékesebb kormányzati fórumoknak (pl. a Begyűjtési Minisztérium október 25-i aktívaülése) az a nyilvánosságra hozott álláspontja, hogy „helytelen és túlzás lenne, ha minden begyűjtés megszüntetését követelnénk... A mai helyzet ezt még nem teszi lehetővé."87 Az ugyan nem vált ismertté, hogy Nagy Imrének a kormány október 30-i ülésén is még szintén az volt a véleménye, hogy „korai lenne... erről dönteni", a beszolgáltatást „lehet részlegesen is megszüntetni" és nem tartja helyesnek erről kommünikét kiadni. Az új begyűjtési miniszter, Gyenes Antal, valamint Erdei Ferenc és részben Tildy Zoltán is azonban sürgették a gyors cselekvést. Gyenes okkal adta elő információit és javaslatait arról, „hogy néhány helyen, forradalmi módon elégették a begyűjtési nyilvántartásokat", ezért nincs más megoldás, mint hogy „elébe menjünk a hangulatnak, élére álljunk az eseményeknek, adjunk olyant, ami a parasztság számára feltétlen kedvező".8 8 Bár a begyűjtési miniszternek ily előzmények után tett aznapi rádió-, illetve másnapi sajtónyilatkozata a kötelező termény-beszolgáltatás eltörléséről, akkor közvetlenebbül csak az állatvágások engedélyhez kötésének és a vetésterület előírásának megszüntetését foglalta még magában, általa így is alapvető paraszti érdekek jutottak érvényesüléshez.8 9 Mindez óhatatlanul azzal járt, hogy a külön paraszti érdekvédelem képviseletének megszervezésére irányuló törekvések jórészt devalválódtak és nem gyakoroltak feltűnőbb vonzást a parasztságra. A korábbinál hitelesebb hírközlésből szintén hasonló olvasható, hallható ki. Nem szólva a falvak, a közös vagy állami gazdaságok szak- és pártvezetésében zajló, többnyire tényleges, de sokszor a folytonosságot megőrző kompromisszumos, nemegyszer pedig csupán névleges változások folytatódásáról, a további fejleményeket főleg az őszi munkák felé fordulás, a rend, a törvényesség lehetőségek szerinti betartása, vagy éppenséggel annak óhajtása jellemezte. 84 Kiss Sándor: i. m. 86-88. 85 Magyar Bálint és Rainer M. János 53. jegyzetben említett előadásai. 86 L. erről pl. Egy francia diplomata a forradalomban. G. Turbet Delof naplója. Budapest, 1996. 51. 87 Szabolcs-Szatmári Néplap, 1956. okt. 25. In: 1956 sajtója. 88 Vida István - Vörös Vince: Független Kisgazdapárt 1956-ban.'Dokumentumok. Kézirat. Budapest, 1993. Jegyzőkönyv a Nemzeti Kormány első üléséről. Budapest, 1956. okt. 29. 89 Magyar Függetlenség, 1956. okt. 31. In: 1956 sajtója.
