Századok – 1998
Közlemények - Orbán Sándor: A paraszti szerveződés; érdekvédelem néhány problémája 1956-ban V/1089
1096 ORBÁN SÁNDOR s arra, hogy fenyegető helyzetben inkább ki kell térni, mintsem erőltetni és ezzel ellenállást idézni elő."39 Az agrárpolitika irányítói elé került említett összegzés, illetve megvitatás után a legfőbb pártfórumnak továbbítandó előterjesztés már nem csupán a tsz-ekre és a begyűjtésre, hanem az egész „mezőgazdasági politikában szükséges főbb változtatásokra" hívta fel a figyelmet. A fejlemények megállíthatatlansága mellett feltehetően eme szélesebb igény is közrejátszott abban, hogy a hamari tűzoltásra emlékeztető serkentés formulája helyett itt már az állott, hogy a vezetés egész „politikájában, gazdaságpolitikájában és agrárpolitikájában nagyon gyorsan gyökeres változásokat kell végrehajtani".4 0 Világossá vált ugyanis, hogy most már nemcsak a tsz-ek vagy a kötelező terménybeadás ügye, de az őszi vetések teljesítése, az „ország jövő évi kenyere" is veszélybe került. S utóbbit éppen a beadás fokozatos felszámolásával és egyáltalán a kényszerárak, valamint a magas adók fenntartásával történő elvonások helyett csak úgy lehet biztosítani, ha a mezőgazdasági termelés a „nemzeti jövedelem létrehozásában" való részesedése arányában a felhasználásból is megkapja a részét. A válságos helyzetbe jutott szövetkezetekkel kapcsolatban sem a „pillanatnyilag tapasztalható kilépési hangulatnál" időzött az előterjesztés, hanem kereken kimondta, hogy azok „többsége az egyéni parasztgazdaságokkal szemben kevesebbet termel..., alacsonyabb a jövedelmük és több a bürokratikus megkötöttségük". Ezért is javasolt szakítást a kolhoz-modellel, és nemcsak a szövetkezetbe lépésnél ajánlotta a valóságos önkéntességet, ide értve az alacsonyabb típusok választhatóságát is, de a gazdálkodásban is önállóságot hirdetett egészen odáig, hogy megszűnjön, illetve valóságos támogatássá alakuljon a különböző párt- és állami szervek és a bankok ellenőrző szerepe is. Nemkülönben fontosnak tartotta az előterjesztés, hogy „a szövetkezetek megvásárolhassák a termelésükhöz szükséges összes mezőgazdasági gépet és eszközt". Egyébként e sorba illesztve fogalmazódott meg a termelőszövetkezetek—már említett — önkéntes érdekvédelmi területi központjai megszervezésének lehetősége is. Az előterjesztés „a mezőgazdasági termelés fejlesztése érdekében szükséges gazdaságpolitikai változtatásokat" összefoglalva, befejezésül nemcsak a kötelező beszolgáltatás, illetve terményadó megszüntetésének és az árrendszer reális alapokra helyezésének módját vázolta fel, de a tagosítások és az általuk okozott sérelmek megszüntetését, illetve orvoslását, a föld — bizonyos területi határokon belüli — adásvételét, s mindezekhez kapcsolódóan az egyéni gazdálkodás többi szektorával azonos szabadságát, a közös legelők, erdők használatának és tulajdonának rendezését is megvalósítani javasolta. A helyzet tarthatatlanságára és a megoldás lehetséges eszközeinek keresésére, főleg a tsz-ekkel kapcsolatban (pl. segédüzemek létesítése, beteg- és nyugdíjellátás biztosítása stb.) egyébként más központi elképzelések is utaltak. Sőt egy 1956. szeptember 4-i minisztertanácsi határozat — igaz egy esztendős határidővel — új, általános szövetkezeti törvény elkészítéséről is rendelkezett.4 1 Bár a „Somogyi összegzés" c. szociográfiai riport, illetve annak 1956. október 19-én megtartott kaposvári disputája, címe szerint bizonyos regionalitásra utal, ám éppen úgy—kritikusan 39 Pető Iván: „Zuhog az ész a gazdátlan tényrakásokra" (1956 és a gazdaság) Századvég 1956, 1989. 1-2. sz. 115. 40 Pál József: i. m. Agrártörténeti Szemle, 1988. 1-2. sz. 221-227. 41 Uo. 221.
