Századok – 1998
Közlemények - Balogh Margit: A katolikus egyház és a forradalom. (Események a források tükrében 1955 őszétől 1956 őszéig) V/1053
1086 BALOGH MARGIT Mint a katolikus Egyház feje viszont kijelentem, hogy — amint azt a püspöki kar 1945-ben közös körlevélben kijelentette—nem helyezkedünk szembe a történelmi haladás igazolt irányával, sőt az egészséges fejlődést mindenben előmozdítjuk. Azt a magyar nép természetesnek találja, hogy nagy múltú és nagy értékű intézményeinkről gondoskodni kell. Ugyanebben a minőségemben továbbá megemlítem az ország hat és félmillió katolikus híveinek tájékoztatására, hogy a bukott rendszer erőszakának és csalárdságának minden nyomát egyházi vonalon felszámoljuk. Ez nálunk ősi hit-és erkölcstanunkból és az Egyházzal egyidős jogszabályokból önként adódik. A nemzethez intézett mostani szózatom más részletekre tudatosan nem teijed ki, mert amit mondtam, világos és elég. De végezetül egy kérdés felvetése mégsem hagyható el: Mit gondolnak a bukott rendszer örökösei? Ha az általuk megbélyegzett elődeik valláserkölcsi alapon álltak volna, elkövették volna-e mindazt, aminek következményei elől menekülni kényszerülnek? A keresztény hitoktatás szabadságának azonnali rendezését, a katolikus Egyház intézményeinek és társulatainak, köztük sajtójának viszszaadását joggal elváljuk. Ettől a pillanattól kezdve figyeljük, hogy ígéretek és cselekedetek fodik-e egymást, és ami ma keresztülvihető, azt senki se halassza holnapra. Mi, akik figyelünk és előmozdítani kívánjuk az egész nép javát, bízunk a Gondviselésben. - S nem hiába."68 Nem állítható, hogy Mindszenty beszéde „tisztázta volna a frontokat' '. A politikai pártok ugyanis — mint már írtuk — jellemzően október 30. és november 1. között jöttek létre, tehát Mindszeniy beszédének időpontjára már megfogalmazták programjaikat, vagy legalábbis alapelveiket. Mindszenty jelképpé, a kommunizmussal való szembenállás jelképévé és a szabadságharc győzelmévé magasztosult személye önmagában, rádióbeszéd nélkül is biztatást adhatott bizonyos restaurációs törekvéseknek, de tegyük gyorsan hozzá: ezeknek csak külső beavatkozás esetén lett volna esélyük. Még nagyobb tévedés azt feltételezni (ami pedig gyakran megtörtént), hogy a bíboros beszéde felelős az oroszok fegyveres beavatkozásért. A szakirodalom egyértelműen bebizonyította, hogy a fogaskerekek már feltartóztathatatlanul megindultak, csupán a döntés utólagos igazolásának kísérletével magyarázhatók a felelősséget e beszédre hárító vélemények. Az viszont vitathatatlan, hogy a beszédet felfokozott várakozás előzte meg. És valóban volt olyan politikai csoportosulás, amely e beszédtől is függővé tette további lépéseit. A Budapesti Fővárosi Bíróságon 1958. március 21-én kihirdetett ítéletben gróf Khuen-Héderváry Károlyt és társait (Bornemissza Géza volt kereskedelmi és iparügyi minisztert, Knob Sándort, a Gyáriparosok Országos Szövetségének volt vezérigazgatóját és Kalmár János politikai gazdaságtan tanárt) többek között azért marasztalták el, mert „Mindszenthyben (sic!) látták azt a politikai tényezőt, aki megítélésük szerint képes úrrá lenni a kaotikus helyzeten." A vádlottak november 3-án, délben tartott megbeszélésükön leszögezték, hogy „meg kell várni Mindszenthy esti rádiószózatát, amely szerintük mutató lesz az események további alakulásában...".69 Az izzó várakozások önmagukban nem indokolják, hogy — politikai vérmérséklettől függően — Mindszenty érdemének vagy bűnének tartsuk a forradalmat. 68 Mindszenty József: Emlékirataim. 4. kiadás. Az Apostoli Szentszék Kiadója, Budapest, 1989. 437-441. Szövegét közzétette: Gergely Jenő a História 1988. évi 6. számában. 69 Történeti Hivatal V-149.861/3. A Budapesti Fővárosi Bíróság B.XV8006/1958/4. sz. ítélete.
