Századok – 1998

Közlemények - Balogh Margit: A katolikus egyház és a forradalom. (Események a források tükrében 1955 őszétől 1956 őszéig) V/1053

1066 BALOGH MARGIT A válaszok megfogalmazása és megadása között eltelt több mint két hét tovább puhította az állami egyházpolitikát, s a miniszterelnök több kérdésben is engedékenyebbnek mutatkozott, mint ahogy azt az Állami Egyházügyi Hivatal tanácsolta. A találkozón korábban nem rögzített kérdések is szóba kerültek: 1. A püspökök sérelmezték a cenzúrát. A miniszterelnök ígérete szerint „kibemenő levelek nem esnek cenzúra alá. Körlevelek sem adminisztratív ügyekben. Csak politikai intézkedéseket kell az ÁEH-megbízottnak bemutatni." 2. Az 1951. szeptember 1-jei hatállyal felajánlott, illetőleg átvett egyházi földek nettó vételárának rendezése. Ennek összege évekig húzódó vita forrása lett. Az Állami Egyházügyi Hivatal 1953. szeptember 15-én a saját számításai szerint járó 19 281 248 forintot utalt át a püspöki karnak. Annak összesítése után kitűnt, hogy jelentős különbözet mutatkozott az egyház hátrányára. Ezért a püspöki kar további 17 982 674 forintnyi tőkét, és 5 182 002 forint kamatot követelt. Czapik érsek haláláig eredménytelenül ostromolta az illetékeseket, csak ígéreteket kapott.2

1

Ehhez a holtponthoz képest átütő sikert jelentett, hogy ezúttal Hegedűs András miniszterelnök ígéretet tett arra, hogy a püspöki kar követelését 10 millió forintban — azaz a jogos igény felével — teljesíti. (A Minisztertanács 3.520/VIII/1956. Mt. h. számú határozata alapján 10 millió forintot augusztus végén valóban átutaltak a katolikus egyház javára.)2

2 3. A püspökök kérték, hogy engedélyezzék a szerzetesnővérek rendi ruhaviselését. A püspökkari jegyzőkönyv szerint „Püspöki rezidenciákban, szemináriumokban és szeretetházakban lévő dolgozó nővérek a házon belül viselhetnek rendi ruhát." 4. A püspökök legmerészebb felvetése valószínűleg az Állami Egyházügyi Hivatal átszervezésére (megszüntetésére?) vonatkozott, a válasz szerint az ,ÁEH fenntartása a kormány presztízskérdése. Változás, ha a viszonyok normalizálódtak." 5. Szóba került a békepapság is. „Mozgalomhoz kormány makacsul ragaszkodik. Továbbra is fenntartja, legfeljebb néhány vezető kicserélésébe mennek bele. Hegedűs: ezek mozdítják elő politikánkat! A mozgalom a püspökök ellen alakult. Azért rájuk, mint papokra a fortiori áll a 684. canon." 6. „Ordináriusok a helyi megbízottak jogtalan eljárása ellen bizalommal forduljanak Bpestre az ÁEH-hoz." 7. „Lelkipásztori munkától eltiltott papok misézése. Hivatalos istentiszteleten kívül mellékoltárnál misézhetnek. Ez már eldöntött kérdés. Azt ME is megerősítette. Nincs akadálya annak, hogy gyóntassanak, csak ne rendszeresen."23 A kérések és ígéretek összesített mérlege a püspöki kar javára billen. Hegedűs miniszterelnök a legfontosabb kérdésekre nyitottnak, kompromisszumkésznek mutatkozott, nem fukarkodott az általános ígéretekkel. Am keveset érnek az olyan ígéretek, hogy az „államvezetés igyekszik megszüntetni a visszaéléseket", ha teljesítésükhöz sem elég idő, sem arra alkalmas állami apparátus nem volt. Például ígérete ellenére sem engedték be Magyarországra a Szentszék hivatalos lapját, az Acta A-postolicae Sedis-t. Grősz József e kapcsán beadott panaszára az ÁEH azt válaszolta, 21

MOL XIX-A-21-a-55/1955/Eln. 1955-1956. 4. doboz. 22

MOL XIX-A-21-a-6CM5/1956/Eln. 1955-1956. 4. doboz. Pogácsás Antal miniszterhelyettes levele Horváth Jánoshoz, az ÁEH elnökéhez. 1956. augusztus 30. 23

Salacz Gábor: A magyar katolikus egyház tizenhét esztendeje... 128-129.