Századok – 1998
Közlemények - Balogh Margit: A katolikus egyház és a forradalom. (Események a források tükrében 1955 őszétől 1956 őszéig) V/1053
1054 BALOGH MARGIT kormányt, hogy „a Hivatal határozott intézkedéseket tett, hogy kijavítsa a hibákat, megszüntesse a jobboldali engedékenységet és visszaszorítsa a megélénkült egyházi tevékenységet. ' '1 E politikába beleillik az a híradás, amely kb. 70(!) pap (köztük 10 jezsuita szerzetes) és 12 apáca ellen február 4-én megkezdett bírósági tárgyalásáról tudósít. ,Államellenes összeesküvés" címén 9-14 év közötti fegyházbüntetéssel sújtották az elítélteket, akik 1956 októberében ugyan kiszabadultak, de 1957 tavaszán sokukat viszszavittek a börtönbe és újból elítéltek. Az adminisztratív intézkedések mellett 1956 első felében feltűnik néhány gesztusértékű lépés is. A katolikus egyház megnyugtatásául kívánt szolgálni, hogy február végén kilenc papot szabadlábra helyeztek, így az 1949. évi Mindszenty-perben szereplő, ekkor már nagybeteg Baranyay Jusztin ciszterci jogtudóst, és az 1951. évi Grősz-perben (illetve annak mellékpereiben) elítélt Gyetvai Pétert, Sztrilich Károlyt; Bolyos Rezsőt, Bihar Árpádot, Rába Márkot, valamint Juhász Ferencet, Erőss Istvánt és Iselstőger Lajost.2 1956. május 12-én kegyelmi úton elengedték Grősz József kalocsai érsek büntetését. Mindezeket az egymással összefüggő lépéseket nem kormány-, hanem a legfelsőbb pártszinten, a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának ülésein döntötték el. Az említett papok szabadon bocsátását például Piros László belügyminiszter szóbeli javaslatára az MDP PB 1956. február 6-i ülése hagyta jóvá. Am a közelebbi előzmények is fél évvel korábbra nyűlnak vissza.3 Engedmények, kényszerlépések A kormánynak a vidéki lakosság megnyugtatása, a termelőmunka serkentése, a megnövelt beszolgáltatási terhek teljesítése, a termelőszövetkezetek népszerűsítése érdekében — nyilvánosan soha ki nem mondva — nagy szüksége volt az egyház segítségére (is). E feladatra az 1950 óta szervezett békepapság elégtelennek és hiteltelennek bizonyult, bár néhány, az őszi mezőgazdasági munkára buzdító — akkoriban találóan „ganajozónak" csúfolt — körlevelet sikerült közvetítésükkel kiadatni a főpásztorokkal. A rettegést kiváltó letartóztatásokkal, házkutatásokkal, fenyegetésekkel, netán szelídebb szemrehányásokkal és követelésekkel, vagy az Állami Egyházügyi Hivatalba való felrendelésekkel sem lehetett mindig a kívánt eredményt elémi, ezért bölcsebbnek tűnt időnként engedékenységet tanúsítani. 1955. július 16-án a rádió közölte, hogy Mindszenty József bíboros életfogytiglani fegyházbüntetését egészségi állapotára és magas korára való tekintettel a saját és a püspöki kar kérésére felfüggesztették, s másnap a Pécs melletti Püspökszentlászlóra szállították. Az eredeti tervekben még Hejce szerepelt. Annak bemutatására, hogy hogyan készült feladatára az állambiztonság, érdemes szó szerint felidézni Piros László belügyminiszter 1955. június 29-én készült javaslatát, amit az MDP PB július 7-i ülése elé terjesztett: 1 Magyar Országos Levéltár (a továbbiakban: MOL) 276. fond, 89/278. ő. e. 315. f. 2 Magyar Kurír, 1956. február 28. П. kiadás, de. 10 óra 5 perc. 3 A belügyminiszter 10 pap szabadon bocsátását javasolta. Mivel a szóbeli előterjesztéseknek csak egy-két mondatos lényegét rögzítették, ezért egyelőre nem tudni, hogy miért és kinek a személyében lett a 10 papból a ténylegesen szabadon bocsátott kilenc. MOL 276. fond 53/269. ő. e. Jegyzőkönyv a Politikai Bizottság 1956. február 6-i üléséről.
