Századok – 1998
Tanulmányok - Soós Katalin: Ausztria és a magyar menekültügy 1956–57 V/1019
AUSZTRIA ÉS A MAGYAR MENEKÜLTÜGY 1956-57 1047 Január folyamán a magyar menekültek más országokba való kivándoroltatása visszaesett; ebben a hónapban csak 15 613 menekült személyt szállítottak tovább Ausztriából, miközben oda újabb 11 367 menekült érkezett. Úgy látszott, hogy a menekültek elszállítása egyrészt az ICEM pénzügyi nehézségei, másrészt a különböző felvevő országok vállalt quotájának kimerülése következtében megbénul.9 8 Január utolsó napjaiban Genfben ülésezett az UNREF végrehajtó bizottsága. Az osztrák delegációt Oskar Helmer szövetségi belügyminiszter vezette." Helmernek az volt a szándéka, hogy az UNREF Végrehajtó Bizottsága előtt nyilatkozatot ad a magyar menekültproblémáról. Január 27-én Genfbe való megérkezése után tervezett nyilatkozatát megbeszélte az ottani osztrák delegáció tagjaival, valamint az ENSZ Menekültügyi Főbiztosával, aminek eredményeként nyilatkozatát átfogalmazta. Beszéde új változatában kihagyta mindazokat a részeket, amelyek a magyarországi politikai események értékelését tartalmazták. Helmer fennmaradt nyilatkozata még számos kihúzást, kérdőjelet, utólag tintával beírt kéziratos betoldást tartalmaz és nem dönthető el, hogy január 29-én az eredetileg 12 gépelt oldalas beszédből szó szerint mit mondott el. Érdemes azonban a nyilvánvalóan kihagyott részekből kiemelni, hogy Helmer a Magyarországon október 23-án kezdődött eseményeket „felkelésnek, magyar forradalomnak" minősítette, amelynek legfőbb követelése a szovjet csapatok kivonása, szabad választások, a demokratikus viszonyok helyreállítása volt.10 0 Helmer január 29-én az UNREF Végrehajtó Bizottsága előtt végül is elmondott beszédében — a fennmaradt források szerint — a szabad világ országait az Ausztriába befogadott magyar menekültekkel szembeni kötelességükre is figyelmeztette. A magyar októberi forradalom óta cca 170 000 magyar menekült Ausztriába, ott lakhelyet, ruházatot és élelmezést kapott, közülük 65 000 még mindig Ausztriában van, ahol rajtuk kívül még 150 000 régi menekült is tartózkodik. Ausztriának joga van, hogy a többi államtól is követelje, hogy a teherbírásuknak megfelelő számú menekültet vegyenek át Ausztriából, és hogy ugyanezen elv alapján kiegyenlítsék Ausztriának a menekültek gondozásából származó költségeiket. „Ausztriának elege van abból — mondotta Helmer —, hogy minden dollárért és minden egyes menekült átvételéért kérjen, könyörögjön, alkudozzon és még azt is reszkírozza, hogy a más felvevő országok által átvettek egy részét ismét visszavegye. Nem lehet, hogy Ausztria arra legyen ítélve, hogy a magyar menekültprobléma fő terhét viselje. Nem egyeztethető össze büszkeségünkkel, hogy egy olyan kötelesség teljesítéséért könyörögjünk, amely valamennyi szabad népet érint. A magyar menekültek sorsa olyan probléma, amely az egész világra tartozik. Úgy tűnik azonban, hogy némely állam még nincs annak a tudatában, hogy Ausztria olyan menekült tömegről gondoskodik, amely saját összlakosságának 2,1%-át teszi ki. Ausztriának ragaszkodnia kell ahhoz, hogy a szabad világ minden tagja hasonló módon teljesítse kötelességét. Az Ausztriában tartózkodó menekültek kiválasztása a felvevő országok rendelkezés alapján menedékjogot élvez, de nem az 1951. évi egyezmény vagy az 1967. évi jegyzőkönyv szerinti követelmények szerint." Vö: Tóth: i. m. 18.) 98 Bayer i. m. 108. 99 ÖStA AdR BKA AA II Pol. Flüchtlingswesen 1. GZ 215719-Pol/57/216084 100 Uo.
