Századok – 1998
Tanulmányok - Soós Katalin: Ausztria és a magyar menekültügy 1956–57 V/1019
1044 SOÓS KATALIN séges, mert mind a Menekültügyi Konvenció, mind az ENSZ 1956. november 29-i Közgyűlése az ENSZ Menekültügyi Főbiztosát bízta meg a magyar menekültek összes érdekeinek képviseletével. A bécsi magyar követség csak az ő (a Menekültügyi Főbiztos), valamint az osztrák belügyminisztérium képviselőjének bevonásával kezdheti meg a beszélgetést a táborokban a hazatérni óhajtó menekültekkel. A gyermekek hazatérését illetően az osztrák memorandum kifejtette, hogy Ausztria a családok egysége megtartásának az alapelvét képviseli és a Vörös Keresztet fogja felkérni annak megállapítására, hogy a jelenleg Ausztriában élő kiskorú gyermekek szülei ténylegesen Magyarországon élnek-e. Pozitív válasz esetén nincs akadálya, hogy a Nemzetközi Vörös Kereszt útján a Menekültügyi Főbiztos bevonásával repatriáljanak. Az osztrák memorandum második rövid befejező részében hangsúlyozta, hogy Ausztria szigorúan betartja a nemzetközi jog határozatait és számba veszi a segélynyújtás és emberiesség etikai követelményeit. Összefoglalóan annyit mondott, hogy annak oka, hogy a menekülteknek csak elenyészően kis százaléka akart Magyarországra visszatérni, nem az állítólag Ausztria által támasztott akadályokra vezethető vissza. A fő ok valószínűleg az, hogy „... emberek, akik életveszélyes körülmények között hagyták el hazájukat, döntésüket általában mindaddig nem készek visszavonni, míg a viszonyok, amelyek véleményük szerint a menekülést szükségessé tették, alapvetően nem változtak meg."9 2 Végül az osztrák delegáció rámutatott arra, hogy a magyar memorandum megütközést váltott ki köztük, és benyújtása ellentétben áll azzal, hogy Magyarország éppen az elmúlt hónapokban ismételten megtagadta az Egyesült Nemzetek autoritásának elismerését. Teljesen érthetetlennek tartották, hogy a magyar kormány egyetlen szóval sem köszöni meg, hogy 170 000 állampolgárát Ausztria és más országok elhelyezték, táplálták, ruházták és ezáltal a legnagyobb szükségtől és nyomortól megkímélték.9 3 *** 1957. január l-jén Ausztriában összesen 214 563 még nem honos menekült tartózkodott. 69 866 magyar „új" menekült, 3978 idegennyelvű „régi" menekült, közte 5466 „régi" menekült Magyarországból, 79 704 népi német, 18 204 az NDK-ból és 7011 menekült Dél-Tirolból. Menekült táborban tartózkodott 46 954 „új" menekült Magyarországból, 6168 idegennyelvű, közte 900 „régi" menekült Magyarországból, 9053 népi német, 2922 az NDK-ból és 161 Dél-Tirolból.9 4 Ausztria semleges státusa, a még mindig sok Ausztriában tartózkodó menekült, a kiapadni látszó anyagi erőforrások miatt újabb magyar menekülteket nem tudott befogadni. Ezért az osztrák minisztertanács január 14-ei ülésén felhatalmazta Helmer 92 Uo. 93 Uo. 94 Bayer i. m. 107.
