Századok – 1998

Tanulmányok - Soós Katalin: Ausztria és a magyar menekültügy 1956–57 V/1019

AUSZTRIA ÉS A MAGYAR MENEKÜLTÜGY 1956-57 1039 amelyben a címzetteknek üdvözletét küldte és kérte, hogy tegyenek meg mindent, hogy a magyar menekültek „többségének" hazatérési vágya ne befolyásoltassék; illetve az ezzel ellentétes törekvéseket tartóztassák fel. Jelezte, hogy a követség a maga részéről mindent meg fog tenni, hogy a „sajnálatraméltó emberek" mielőbbi hazatérését lehetővé tegye. E cél eléréséig a Követség a Collegium Hungaricum épületét (Bécs, Museumstrasse 7) a magyar menekültek rendelkezésére bocsájtja, abban a meggyőződésében, hogy az Osztrák Vöröskereszt tevékeny közreműködése révén szintén hozzá fog járulni a menekültek szenvedéseinek enyhítéséhez.75 Miután november 23-án 8537 magyar Ausztriába való menekülésével a naponta menekülők száma tetőzött, november 24-én a bécsi magyar követség újabb szóbeli jegyzékében elengedhetetlennek és sürgősnek tartotta, hogy az osztrák hatóságok tegyék lehetővé a magyar követség diplomatáinak, hogy ellátogathassanak a különböző táborokba és a menekültekkel őszinte beszélgetést folytathassanak. A jegyzék utalt arra, hogy a Nemzetközi Vöröskereszt Bizottság értesítette a bécsi magyar követséget, hogy kész együttműködni a menekültek hazaszállításában, amennyiben az érintett személyek írásban is megerősítik, hogy a hazatérésük önkéntes.7

6 November 28-án az osztrák szövetségi külügyminisztérium szóbeli jegyzékben a bécsi magyar követség tudomására hozta, hogy a magyar menekültek hazatérésének osztrák részről semmi akadálya nincsen. Miután azonban a menekültáradat a legutóbbi időkben is naponta 5000 személyt ért el és az osztrák hatóságok a karitatív és adminisztratív feladatokkal túl vannak terhelve, még nem lehetséges, hogy a hazatérni vágyó menekültek számbavételével foglalkozzanak.7

7 December 4-én a bécsi magyar követség közölte a Szövetségi Kancellári Hivatallal és az osztrák szövetségi Külügyminisztériummal, hogy a Győr-Sopron megyei Vörös Kereszt Bizottság kérte a bécsi magyar Követséget, hogy lépjen kapcsolatba az Osztrák Vöröskereszttel, és kérje a segítségét, hogy azokat a kiskorú gyerekeket, akik szüleik hozzájárulása nélkül Ausztriába mentek, juttassák haza. A szóbeli jegyzék azt is közölte, hogy a követség eddig két cca 200 gyermek személyi adatait tartalmazó listát adott át az Osztrák Vörös Keresztnek, és kérte az illetékes osztrák hatóságokat, hogy támogassák a Magyar Vörös Kereszt megkeresését és tegyék lehetővé a kiskorúak szüleikhez való hazavezetését.7

8 A december 5-i újabb szóbeli jegyzék tartalmazta a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának amnesztia rendeletét és kérte az osztrák hatóságokat, hogy ennek kiplakátolásához járuljanak hozzá. A plakát a következőket tartalmazta: „Magyar Honfitársak! A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa 1956. november 29-én törvényerejű rendeletet adott ki az 1956. október 23-át követően külföldre távozott személyek közkegyelemben részesítéséről. A rendelet szövege a következő: 75

Magyar Országos Levéltár (továbbiakban MOL) Bécsi Követségi Iratai (továbbiakban BKI) XIX-J-36-a 305/1956 76

MOL BKI XIX-J-36-a 305/2/1956 77 MOL BKI XrX-J-36-a Bundeskanzleramt Ausswärtige Angelegenheiten. ZI. 628460-Ra/56 78

MOL BKI XIX-J-36-a 305/4/1956