Századok – 1998

Tanulmányok - Soós Katalin: Ausztria és a magyar menekültügy 1956–57 V/1019

AUSZTRIA ÉS A MAGYAR MENEKÜLTÜGY 1956-57 1029 A jelenleg meglévő elhelyezési lehetőségek nem elegendők az állandóan növekvő magyar menekültáradat fogadására. A közeledő télre való tekintettel a legsürgősebben megfelelő intézkedéseket kell foganatosítani ezen emberek nyomorúságának és szenvedésének az enyhítése érdekében, erre a célra azonban a rendelkezésre álló eszközök nem tűnnek elegendőnek. Ezidőtájt csak üdvözölhetjük azt a lehetőséget, hogy a magyar menekültek megsegítésére fordítsuk a szóban forgó pénzeszközök egy részét. Ugyanakkor azonban tekintettel kell lenni arra is a pénzeszközök felhasználása során, hogy az eredeti felhasználási céloknak megfelelően olyan projektek számára is maradjanak pénzeszközök, amelyekből a gazdaság számára a lehető legnagyobb haszon keletkezik. Ennek okán a szövetségi pénzügyminiszter űrral és a szövetségi belügyminiszter úrral egyetértésben indítványozom, hogy kapjak felhatalmazást arra, hogy ÍJ a Marshall-segély legutóbbi részlete külön számláján szereplő pénzeszközökből 10 millió S-nyi összegnek a felszabadítását kérelmezzem az amerikai követségnél a magyar menekültek segélyezési programjának a céljaira, 2./ a szövetségi pénzügyminisztériummal és a szövetségi belügyminisztériummal egyetértésben alkalmas tervezeteket készítsünk, s ezek finanszírozásához beszerezzük az illetékes amerikai kormánykörök hozzájárulását. "45 A november 27-ei Minisztertanács Raab indítványát egyhangúlag elfogadta. A továbbiakban Helmer szövetségi belügyminiszter beszámolója alapján megtárgyalta azt az ugyancsak menekültügyet érintő amerikai javaslatot is, miszerint az amerikaiak 10 napon át katonai repülőgépeiken naponta 74 magyar menekültet tudnak Ausztriából elszállítani. A minisztertanács úgy határozott, hogy tanulmányozni fogja Svájc gyakorlatát, ezen elszállítási lehetőséget igénybe veszi, mivel az a menekültprobléma kezelésének humanitárius eszköze, a gépek Ausztriába való berepülése és a kirepülés osztrák hatósági kontroll mellett történik.4

6 A menekültáradat állandó növekedése, valamint az a körülmény, hogy a magyar menekültek túlnyomó többsége előreláthatólag még hosszabb ideig Ausztriában marad, november 30-án arra indította Helmer belügyminisztert, hogy az osztrák szövetségi kormány nevében ismételten az ENSZ Menekültügyi Főbiztossághoz, személyesen B. G. Alexander Főbiztoshoz forduljon. Helmer előadta, hogy az osztrák kormány a Vörös Kereszt Társaságokkal egyezményt kötött, amelynek értelmében a Vörös Kereszt Liga 1957. januárjától néhány osztrák menekülttábor gondozását át fogja venni. Ez az egyezmény 25 000 menekültet érint. Tekintettel arra, hogy Ausztriában több mint 70 000 magyar menekült tartózkodik s hogy számuk növekedni fog, kívánatos volna, hogy a Vörös Kereszt Liga ennél nagyobb számú menekült gondozását vegye át. Ausztria helyzetét lényegesen megkönnyítené, ha valamennyi nagyobb tábor gondozását 1957. június végéig a Vörös Kereszt venné át. Helmer utalt arra, hogy „nagyobb" táborok alatt az átlagosan 500 menekültet befogadó táborok értendők. A 45 ÖStA AdR BKA Ministerratsprotokolle Raab II; Verhandlungsschrift Nr. 17. über die Sitzung des Ministerrates am 27. November 1956; BKA Sektion für Wirtschaftliche Koordination ZI 182.098-11/56.