Századok – 1998

Tanulmányok - Csernus Sándor: Zsigmond és a Hunyadiak a francia történetírásban I/47

ZSIGMOND ÉS A HUNYADIAK A FRANCIA TÖRTÉNETÍRÁSBAN 97 Lovag" mítoszról. Tekintettel arra, hogy a kérdéskör egyik leggyakrabban emlegetett és legtöbbet vitatott eleme éppen a „Chevalier Blanc" mítosza, az alábbiakban mindenekelőtt arra koncentráljuk a figyelmünket, hogy forrásaink miként tükrözik e mítosz keletkezésének különböző fázisait. Hunyadi János alakjának első megjelenése a francia történetírásban (az általunk ismert szövegek tanúsága szerint) a 15. sz. negyvenes éveinek első felére tehető. „...Hunyadi János (Johannes de Hoignacq)... Magyarország vajdája, aki azóta a Fehér Lovag (Blancq Chevallier) nevet kapta, az elővédet biztosította..." olvassuk Jehan de Wavrin burgundiai krónikás Anglia történetéről írott, az előbbiekben már említett krónikájában, amikor Hunyadinak a várnai csatában játszott szerepét kezdi el bemutatni.135

Igen valószínű, hogy ez az idézet az egyik legkorábbi - ha nem a legkorábbi megjelenése Hunyadi János nevének a francia történeti irodalomban. Krónikásunk, aki unokaöccsének, Waleran de Wavrinnek az elbeszélése alapján alkotta meg művének ezt a részét, mely eredetileg egy keresztes hadjárat története lett volna, azé a „burgund" keresztes hadjáraté, melyet Jó Fülöp herceg parancsára, a burgund állam katonai segítségnyújtása részeként indítottak útnak a várnai csatához vezető újabb, nemzetközi összefogással létrehozott hadjárat sikerének a tenger felőli biztosítása céljából.13

6 Jehan de Wavrin mellett, a korábbi fejezetekből már megismert történetírók közül az alábbiak munkáinak megfelelő részeit tudjuk felhasználni: Gilles Le Bouvier VII. Károlyról írott történetét, Mathieu d'Escouchy/Tróm/só/áí, Jean Chartier hivatalos történetíró VII. Károly korára vonatkozó Krónikáját, Jacques Du Clercq Memoárjait, Georges Chastellain Krónikáit, Olivier de la Marche és Philippe de Commynes Memoárjait, valamint Jean Molinet Krónikáját. Mint láthatjuk, történetíróink között egyaránt vannak „burgund-párti" (Wavrin, d'Escouchy, Du Clercq, Chastellain, De La Marche, Molinet) és „királypárti" (Le Bouvier, Chartier és az ezúttal is külön kategóriának számító Commynes) személyiségek is. De láthatjuk egyben azt is, hogy a burgund-szimpatizáns, vagy éppen burgundiai udvari történetírók száma meghaladja a másik táborét, ami tökéletes összhangban van a korabeli burgund fejedelmi propaganda már említett érdekeivel és céljaival.137 A burgund állam tehát továbbra is azon kevés nyugat-európai országok közé tartozott, amelyek a lelkes, vagy taktikus keresztes frazeológián túlmenően, hajlandóak voltak arra, hogy konkrét erőfeszítéseket is tegyenek a törökkel való szembeszállásra, és a keresztény seregeknek rendre segédcsapatokat is küldtek. A burgund udvarban a keresztes hadjárat eszméje — a gyászos emlékű nikápolyi ütközet ellenére sőt, (mint láttuk) talán éppen azéri — nem merült feledésbe, hanem tovább élt és a leg-135

Wavrin, VI, pp. 7-13. (Hardy-kiadás) 136

A hadjárat körülményeire és a hadjárattal összefüggő burgundi erőfeszítésekre lásd: Engel P.: A szegedi eskü és a váradi béke. Adalékok az 1444. év eseménytörténetéhez, in: Mályusz Elemér Emlékkönyv, Bp, 1984, Szakály F.: Virágkor és hanyatlás 1440-1711, „Magyarok Európában" II, Bp., 1990, 35-44, Teke, 129-140, Setton, 82-107, Lacaze, Politique méditerranéenne.., 6-18, Iorga, Les aventures „sarrazines" les français de Bourgogne, vonatkozó részek, Wavrin munkájára vonatkozóan Kropf L.: Johan de Wavrin krónikájából. Néhány adat Hunyadi János török hadjáratainak történetéhez, Sz, (1894), 675-696. és Iorga, La campagne des croisés... (bevezető tanulmány). 137 Doutrepont, La littérature.., 413-455.