Századok – 1998

Tanulmányok - Soós Katalin: Ausztria és a magyar menekültügy 1956–57 V/1019

1022 SOÓS KATALIN mindent, ami ellentmond a semlegességnek. Ezért mindenekelőtt be kell tartanunk a hágai egyezményt. A polgári személyek befogadása vonatkozásában a legsürgősebben meg kell tennünk minden szükséges intézkedést, mivel Magyarországról nagy menekültáradattal kell számolni."1

2 Az osztrák minisztertanács mindenekelőtt a várható nagy magyar menekültáradat fogadásával kapcsolatos első intézkedéseket körvonalazta, de Dr. Drimmel és Helmer szövetségi miniszterek hozzászólásaikban külön is állást foglaltak Magyarország mellett. Dr. Drimmel szövetségi miniszter: „Ha a múlt vasárnap rokonszenvet mutattunk Magyarország iránt, akkor ne hozakodjunk most elő valamilyen félelemmel, és ne engedjünk meg most a kritikus időszakban semmiféle fordulatot se. Legyen egy kis bátorságunk, és minél óvatosabbaknak mutatkozunk, az annál rosszabb fogadtatásra talál a lakosság körében."13

Helmer szövetségi miniszter: „A lakosság most minden bizonnyal általában a hangszórók előtt ül, és nem hiszem, hogy a kormánynak hallgatnia kell. Hangsúlyoznunk kellene a szabadságharccal kapcsolatos álláspontunkat..." A magyar menekültek fogadását illetően Helmer szövetségi belügyminiszter tett javaslatokat. „Egyetértésre kell jutnunk néhány pont vonatkozásában. A határt átlépő katonai személyeket le kell fegyverezni, a menekülőket táborokban kell elhelyezni. A polgári személyeket két részre kell osztani: olyanokra, akik félelemtől vezéreltetve jönnek át a gyerekeikkel együtt, és biztosan nem szándékoznak tartósan Ausztriában maradni. Más a helyzet az olyan menekültekkel, akik politikai okokból jönnek. Ahogy az most kiderül, az Ennsben elhelyezett kommunisták ismét vissza akarnak menni. A rendelet viszont úgy szól, hogy internálni kell őket. A korábbi traiskircheni nevelőotthonban sor kerülhet a menekültek elhelyezésére, és ezt el is rendeltem, ott azonban egyáltalán nincsenek egészségügyi berendezések. A menekülők áradata miatt most azonnal a jövőt illetően kell intézkedéseket foganatosítanunk. Az emberek többnyire nem az országutakon jönnek át, hanem dűlőutakon. Kérdés az is, hogy nem szólhatunk-e a külföldnek."1

4 Az osztrák minisztertanács a továbbiakban azokat az intézkedéseket latolgatta, hogy ezen túlmenően mit tehet a menekülőkért, miután Magyarországért ez már nem áll módjában. Ügy látták, hogy csak nemzetközi utakat követhetnek. Konkréten: a Vörös Kereszt kapjon dotációt, de felhívással is fordulhatnak Svájchoz, Németországhoz és a többi országhoz abból a célból, hogy fogadjanak be menekülteket. Helmer indítványozta, hogy a szövetségi kormány egyelőre 20 millió S-t bocsásson rendelkezésére.1

5 A november 7-i rendkívüli osztrák minisztertanács üléséről kiadandó kommüniké a következőket tartalmazta: ,yAhogy az a szövetségi kancellári hivatalból ismeretessé vált, a mai nap folyamán megbeszéléseket tartottak az illetékes szövetségi miniszterek azért, hogy a magyarországi események legújabb fejleményeivel foglalkozzanak. 12 ÖStA AdR BKA Ministerratsprotokolle Raab II; Verhandlungsschrift Nr. 13a über die Stizung des а. o. Ministerrates am 4. November 1956. 13 Uo. 14 Uo. 15 Uo.