Századok – 1998
Tanulmányok - Tófalvi Zoltán: Az 1956-os magyar forradalom visszhangja Romániában; Erdélyben V/989
AZ 56-OS FORRADALOM VISSZHANGJA ROMÁNIÁBAN, ERDÉLYBEN 1001 A Román Kommunista Párt Központi Bizottsága levéltárának nemrég publikált dokumentumai is azt bizonyítják, hogy szinte naponta készültek szigorúan titkos jelentések, amelyek híven tükrözik az akkori Románia lakóinak hangulatát, együttérzését a magyar forradalommal, forradalmárokkal. A legfelsőbb román pártvezetés 1956 októberében-novemberében egyre-másra szervezte a félrevezető pártgyűléseket, ahol kizárólag az „ellenforradalmárok" atrocitásairól, lincselésekről esett szó. A legnagyobb figyelmet az értelmiség és az egyetemi hallgatók „meggyőzésére", agymosására fektették. Ha egy-egy diák részletesebben érdeklődött a magyarországi eseményekről, az napokon átjárhatta a szekuritátét, a városi, tartományi pártbizottságok irodáit, addig „gyomrozták", amíg önként vállalta: hűségesen követi a kommunista párt politikáját. A temesvári diáktüntetések után Leonte Ráutu és Petre Lupu titkos átiratban kérték a párt központi vezetőségét, hogy amolyan „rohambrigádot" küldjenek Temesvárra, amely nemcsak elemzi a történtek okait, hanem garanciát jelent arra, hogy hasonló megmozdulásokra soha ne kerülhessen sor. A különleges feladatokkal és hatalommal felruházott brigádot Uie Verdet vezette. 1956. november 13-án Gheorghiu-Dej elnökletével a Központi Vezetőség ülést tartott, amelynek első négy napirendi pontja: 1. Rövid ismertető a magyarországi események idején végzett pártmunka eredményeiről Kolozs és a Magyar Autonom Tartományban. 2. Rövid ismertető a Központi Parancsnokság által foganatosított intézkedésekről. 3. Az Oktatásügyi Minisztérium vezetésének megerősítése. 4. Ismertető a kötelező beszolgáltatásokról. Az ülésre külön meghívták Fazekas Jánost, a párt Magyar Autonom Tartományba küldött tejhatalmú megbízottját, Miron Constantinescu hivatalból vett részt a tanácskozáson. Alexandru Drághici belügyminiszter a két megbízott beszámolója után ismertette: a magyarországi „események" idején létrehozott Központi Parancsnokság szigorú intézkedésekkel biztosította a rendet és a fegyelmet az ország egész területén. A Központi Vezetőség arra kérte a karhatalmat: az ellenséges elemekkel szemben a legszigorúbb módon lépjen fel. A diákmegmozdulásokért az Oktatásügyi Minisztériumot tették felelőssé. Leváltották Ilié Murgulescu minisztert, helyébe Miron Constantinescut, a Minisztertanács első alelnökét nevezték ki. A temesvári diáktüntetésekért felelősnek kikiáltott Coriolan Drágulescu és Teodor Bugnariu miniszterhelyetteseket Bányai László, Nicuta Constantin és Ploesteanu Gheorghe váltotta fel. Constantin Daicoviciu oktatásügyi miniszterhelyettessé való kinevezését attól tették függővé, hogy múltbéli politikai tevékenységének elemzése milyen eredménnyel zárul. Az Oktatásügyi Minisztérium legfontosabb feladataként jelölték ki: konkrét intézkedésekkel biztosítsák az általános és középiskolák, egyetemek, főiskolák társadalmi összetételének javítását, a marxizmus-leninizmus tanításának magasabb minőségi szintre való emelését.19 (Mindez azzal járt, hogy az iskolákból, egyetemekről egyszerűen kizárták az „osztályidegen elemeket", a gyáros, földbirtokos, kiskereskedő, kisiparos származású tanulókat, hallgató-19 Uo. 243-244.
