Századok – 1998

Tanulmányok - Tófalvi Zoltán: Az 1956-os magyar forradalom visszhangja Romániában; Erdélyben V/989

AZ 56-OS FORRADALOM VISSZHANGJA ROMÁNIÁBAN, ERDÉLYBEN 999 foglalkozni művelődési kérdéseivel, történelmével, és megpróbált csoportosulni, közösen tárgyalni meg közös ügyeit. Azonnal lecsapott rá a román „igazságszolgáltatás": nacionalizmusnak nyilvánította a magyar nyelvű szakoktatás kérdését, irredentizmusnak egy fiatal csoport népdaléneklését, vagy a nagy magyar írók, tudósok sírjának ápolását. A következőkkel vádoltak: 1.1956-ban Magyarországon járt, ahol ellenforradalmi elemekkel barátkozott meg, s hazajőve itthon terjesztette azok ellenforradalmi eszméit. 2. Diákjaival gondozás alá vette egyes burzsoá-nacionalista magyar személyiségek sírjait. 3. Egyes hallgatóival összetegeződött, hogy megnyerje őket nacionalista eszméinek. 4. Ismerte Dobai István irredenta tervezetét, de nem figyelmeztette rá a megfelelő szerveket. Dobai Istvánt és Varga Lászlót arra kérte, hogy mutassák be őt a református egyház vezetőinek, akikkel egyeztetni akarta nacionalista nézeteit. 5. 1956. november 2-án Dávid Gyulával és Lakó Elemérrel abban állapodtak meg, hogy ha háború tör ki az ellenforradalmi Magyarország és a szocialista országok között, ők nem vonulnak be a román hadseregbe, hanem visszahúzódnak a hegyekbe, s megpróbálják megakadályozni a román és szovjet hadsereg előnyomulását. 6. A magyar ellenforradalomról mindvégig azt állította, hogy forradalom, s azt hangoztatta, hogy a szovjet beavatkozás igazságtalan volt. 7. Egyetértett a Nagy Imre kormánnyal. 8. 1956. november 5-én az Egyetem folyosóján sírt. 8. Csángó hallgatókat toborzott a Bolyai Egyetemre."15 1959. február 16-án kezdődött a „Varró-csapat" (Lakó Elemér, Vastag Lajos II. éves történész hallgató, Péterffy Irén III. éves magyar szakos hallgató és Páll Lajos III. éves képzőművész hallgató) perének tárgyalása. A per előzményeire így emlékszik vissza Péterffy Irén: „1957 telén a kari IMSZ-bizottság (= Ifjúmunkás Szövetség) tagjait sorra behívatták az egyetemi vezetőség és néhány ismeretlen hatalmasság elé. Engem is beválasztottak elsőéves koromban a kari IMSZ-bizottságba. Szóval azért hívattak, hogy megkérdezzék, mi a véleményünk 56-ról. Az évfolyamtársak próbáltak meggyőzni, hogy ne mondjuk meg, mit is gondoltunk valójában. Ereztem, elég nagy volt a tét. De én soha nem tudtam hazudni vagy elhallgatni valamit. Hát nem tudtam azt mondani, amit elvártak. Forradalom volt 56, nem mondhattam egyebet."1

6 Az 1956 októberében-novemberében történt eseményeknek a következő években mind nagyobb súlyuk és jelentőségük lett. A vádiratban külön említik, hogy Péterffy Irén Páll Lajostól kölcsönkérte az Irodalmi Újságnak azt a számát, amely Illyés Gyula Egy mondat a zsarnokságról, valamint Benjámin László egyik forradalmi versét tartalmazta, hogy a diákok a magyar forradalom leverésének hírére gyászszalagot viseltek, napokig hallgatták a Kossuth Rádió gyászzene-közvetítését. Nagy István munkásíró akkor érkezett haza külföldről, magyar ellenforradalomról beszélt, s ezzel eljátszotta minden hitelét az egyetemi ifjúság előtt. 1956 forrongó őszének hangulatához hozzájárult Tamási Áron látogatása is. Tamási Áron nyíltan megfogalmazta: új korszak, hatalmas tisztulás van kibontakozóban. A marosvásárhelyi Állami Székely Színház tiszteletére rendezett irodalmi estjén (mindebből Hajdú Győző, az Igaz Szó főszer-15

Varró János szóbeli és írásbeli visszaemlékezése. 16

Kiss Zsuzsa: Rabok vagyunk, vagy szabadok. Látó, szépirodalmi folyóirat. IV évfolyam, 1993/11. szám, 71.