Századok – 1998

Történeti irodalom - Lackó Miklós: Sziget és külvilág. Válogatott tanulmányok (Ism.: Pordán Ildikó) IV/982

TÖRTÉNETI IRODALOM 985 a népi-urbánus szembenállást, és valamennyire feloldja a modern ember elidegenedését. Jórészt a fasizmussal való szembenállás volt az alapja annak a barátságnak, amely Thomas Mannhoz fűzte, emellett megemlíthető a mítoszok iránti érdeklődésük is. Barátság fűzte Szerb Antalhoz és Németh Lászlóhoz. Utóbbival összekötötte a konzervatizmus-ellenesség, az antik hagyomány élő örökségnek tekintése, szembefordította, hogy a magyar kultúrát nyugathoz tartozónak vallotta, nem hitt a váteszszerep időszerűségében. Németh László a görögség és magyarság között felfedezni vélt hasonlóságokat annak alátámasztására használta, hogy a modern nyugati kultúrától elhajló nemzete fogja majd Európát megújítani. 1939-ben kezdtek igazán eltávolodni egymástól, ekkor jelent meg a Kisebbségben című írás. Kerényi legfőbb problémája ekkor a magyar szellemi élet provincializmusa volt, úgy vélte, hogy „mindenség nélkül nincs magyarság", és még az eddigieknél is jobban vágyakozott a szellemi tisztaságra Ez ebben a közegben lehetetlenné válik, magánya tovább fokozódik azzal, hogy Horatius-tanulmánya kapcsán újromantikusnak kiáltják ki, többen bírálják, Pécsről Szegedre helyezik, szünetel levelezése Thomas Mannal is, nem meglepő, hogy az az ember, aki ezt írta 1935-ben: „Ez a sziget-mithosz: a világos, látomásszerű tudomás arról, hogy a tisztaságnak és a boldogságnak: az aranykornak van valahol helye a kozmoszon belül, sőt ez a hely az igazi kozmosz, a világ mindenütt egyebütt mállik, széthull, vége felé rohan... a „sziget" felé fordulás kétségkívül a legteljesebb, föltétlen végleges elítélést és lemondást fejez ki azzal a világgal szemben, amely nem „szigeti" - el kellett, hogy hagyja hazáját. A kötet legfrissebb és legrövidebb tanulmánya, a Fülep Lajos születésének századik évfordulójára írott, Kerényi, Fülep és Tolnay Károly szellemi kapcsolata címet viseli. Őket barátságukon kívül a pécsi egyetem, és kiemelkedő szakmai tudásuk kötötte össze. Szellemi magányosságuk megtörését, és alkotóképességük ösztönzését is köszönhették egymásnak. Kerényit és Fülepet egymás mellé rendelték a mítoszok, illetve a hagyományos valóságfogalomtól eltérő nézeteik. Fülep azon felfogása, hogy a „a mítosz nem művészet", de egyes korokban „feltétele a művészetnek", termékeny gondolkodásra késztette Kerényit. Fülepnek kezdetben tanítványa, később szellemi társa lett a művészettörténész Tolnay Károly, ő ismertette meg mesterét az új irányzatokkal, Kerényivel élete végéig levelezett, ők hárman mégiscsak valamiféle szigetet tudtak egymással, egymásnak létrehozni. A kötet zárótanulmánya A történetírás és irodalmi élet, amely talán azért is foglalja el ezt a helyet, mert a társadalmi gondolkodás két fő területével, ideológiai „kulcstudományával", a történelemmel és az irodalommal foglalkozik összefoglaló jelleggel. Az első történész, aki az irodalmi életre is hatást gyakorolt, Szekfű Gyula volt, a Három nemzedékben rajzolt Ady-képe befolyásolta az Ady-vitában résztvevők állásfoglalásait. A kor kiemelkedő irodalmárai közül Lackó Miklós kiemeli Babitsot, Szerb Antalt és Németh Lászlót, akik mindannyian kapcsolatban álltak Szekfűvel. Babits Halálfiai című művének hanyatláselméletét kapcsolatba szokták hozni a Három nemzedékkel, volt is némi hasonlóság közöttük, de Babits nem bírálta oly élesen a függetlenségi gondolatot, mint Szekfű. Szerb Antal irodalomtörténeti munkásságában erősebb Szekfű hatás mutatható ki. Nézeteit tekintve Szerb Antal újkonzervatívnak tekinthető, de szelleme szabadabb szárnyalású, nemzet- és népfogalmuk is eltéréseket mutat. Németh László és Szekfú Gyula között fedezhető fel talán a legnagyobb szellemi rokonság, de a kezdeti egymás felé fordulás 1935-ben elfordulásba váltott, a nézeteltérések középpontjában a mindkettőjük számára fontos középosztály-kérdés állt: Németh nem tudta elfogadni, hogy abba asszimilánsok is tartozzanak. A Kisebbségben megjelenése után kibontakozó vitákban Szekfű is részt vett, bírálva azt; erre később Németh visszavágott. A kor másik kiemelkedő történésze, Mályusz Elemér Németh László elismerését vívta ki azzal, hogy a régi függetlenségi történetfelfogás korszerűsített elveit vallotta, Szekfűvel ellentétben. Kiemelendő még, hogy elfogadta a népiek több gondolatát. A tanulmány utolsó fejezetei a szellemtörténethez és Hajnal Istvánhoz kapcsolódnak, aki a Századok köréhez tartozott, és úgy vélekedett, hogy újfajta, társadalmias, szociológiai alapú történelemszemléletre van szükség. Neopozitivizmusa hatást gyakorolt többek között Erdei Ferencre, Halász Gáborra, akit Szerb Antal újromantikus felfogásától tradicionalista racionalizmusa választott el. Mint Glatz Ferenc is kiemelte Lackó Miklós munkásságát méltató, a kötet élére helyezett Köszöntőjében, a szerző itt közölt tanulmányai finom intellektuális érzékenységgel megrajzolt portrék és elemző írások egy-egy jelentős író, történész, ideológus szellemiségéről és hatásáról. Határozott igény mutatkozott arra, hogy e kötetbe szerkesztve is megadassák tanulmányozásuk lehetősége. Pordán Ildikó