Századok – 1998

Történeti irodalom - Tüskés Gábor – Knapp Éva: Volksfrömmigkeit in Ungarn. Beiträge zur vergleichenden Literatur- und Kulturgeschichte (Ism.: Petneki Áron) IV/976

978 TÖRTÉNETI IRODALOM 978 latos irodalmi munkásság, a publikációk műfaji (pl. kézikönyv, imakönyv, alkalmi és ajándék könyvek, stb.), térbeli és nyelvi megoszlása, valamint a művek tartalmi, strukturális és műfajspecifikus elemzése bővíti ki a képet. A negyedik tanulmánycsoport olyan 17-19. századi markáns arcéleket mutat be, akiknek komoly szerepe van a vallásosság, a kegyesség közvetítésében. A három részletes életrajz közül az első a nagyszombati születésű Nádasi János (1614-1679) jezsuita íróról szól, aki a 17. század második felében Európa egyik legolvasottabb egyházi szerzője, élete nagyobb részét szülőföldjén kívül töltötte, Rómában, majd Bécsben működött, több mint ötven aszkétikus mű szerzője. Ő az olvasmányok által hat a vallásos mentalitások alakulására. Padányi Bíró Márton (1696-1762) az ellenreformáció és a felvilágosodás közötti időszak jellegzetes, sokszor Béccsel is szembeforduló konzervatív alakja. 1745-től veszprémi püspökként végzi egyházszervezői és pasztorális munkáját a töröktől nem is oly rég visszafoglalt területen, néha igen kemény módszereket alkalmazva az egyházmegyéjében élő protestánsokkal szemben. Jordánszky Elek (1765-1840) esztergomi kanonok, tinini címzetes püspök és érseki helynök életpályája és irodalmi tevékenysége különösen érdekes, hiszen egy átmeneti korban tovább élő barokk tradíciók, a 19. század szellemi kihívásai, az egyházpolitikai küzdelmek mind meghatározzák alkotásait. Legnépszerűbb műve, a Magyar Országban s az ahoz tartozó részekben lévő boldogságos Szűz Mária kegyelem Képeinek rövid leírása, (1836) még barokk tradíciókra (elsősorban Esterházy Pál munkásságára) támaszkodik, ám hozzáadja a 19. század eleji nagyobb távolságtartást és a magyar biedermeier kor sajátos mentalitását is. Sikere olyan, hogy még azon évben németül, 1838-ban pedig szlovákul is megjelenik. A könyv máig fontos forrása a Mária-kegyhelyek kutatásának, ezt bizonyítja 1988-as facsimile kiadása is, mely ugyancsak a jelen könyv szerzőinek gondozásában készült. Az ötödik témacsoport három dolgozata a non-verbális kommunikáció egyik legfontosabb kategóriáját, a képet veszi vizsgálat alá: miként szolgálja kép és szöveg kapcsolata a kegyességhez vezető utat. A barokkori mirákulumos könyvek nem csupán szövegeikkel, hanem illusztrációikkal is hatnak olvasóikra. A kutatások során feltárt, magyarországi búcsújáróhelyekről származó mintegy ötven mirákulumos könyv illusztráció-sorozatainak analízisét kapjuk, kitérve ezek kapcsolatára az előképekkel, formai jellegzetességeikre, motívumaikra, képi struktúrájukra. Az életrajzi részben már tárgyalt Nádasi János aszkétikus műveihez készült rézmetszetes címlapképek feltárása és elemzése alapján rekonstruálni tudjuk a képi és szóbeli meggyőzés ívét, a tanítástól a szórakoztatáson át az érzelmek megindításáig. A barokk testvérületek publikációinak grafikai ábrázolásait, illusztrációi elemezve, arra is választ kapunk, hogy kik a művek kiadásának mecénásai, kik a grafikusok, a rézmetszők, az általuk készített képek milyen ikonográfiái elemeket alkalmaznak. A kutatások összefoglalása után függelékként áttekintő táblázatok záiják a kötetet. Kimutatást kapunk a katakombaszentek ereklyéinek megszerzéséről és transzlációjáról, a kongregációk neves alapítóiról; a németnyelvű kongregációs irodalom bibliográfiáját Nádasi János önállóan megjelent és gyűjteményes munkáinak, kéziratainak és illusztrált műveinek jegyzéke követi. A tartalmas, sok évi kutatómunka eredményét németül közreadó kötet dicsérete mellett néhány bíráló megjegyzést sem hallgathatok el. A legproblematikusabbnak a zárszót tartom. Ez a rész olyan alapvető gondolatokat tartalmaz, hogy sokkal szívesebben olvastam volna bevezetőként. A kutatási célok világos megfogalmazása, a magyar vallásosság-történet általános és egyedi vonásainak meghatározása mellett a nem magyar olvasó egy ilyen izgalmas téma esetén mindenképpen átfogó kutatástörténeti áttekintést várna, amely tartalmazza az addig megjelent alapvető munkák ismertetését is. (Egy lábjegyzetben a zárszó utal a kutatás állapotáról szóló művekről, melyben az alább említendő cikken kívül Bálint Sándor, Jakob Baumgartner, Wolfgang Brückner és Barna Gábor egy-egy összefoglalója szerepel.). Ezért tartom hibának, hogy a kötetben nem szerepel a németül, (1981) franciául (1982) és magyarul is (1986) megjelent A népi vallásosság kutatása Magyarországon c. tanulmány aktualizált „Literaturbericht" változata, amely eligazítást nyújthatna az érdeklődő kutatók számára. Ez már csak azért is fontos lenne, mert a kutatástörténet hátterében jelenik meg az adott mű tényleges jelentősége, fontossága, hiánypótló szerepe. Talán szerencsésebb lett volna, ha a barokk mirákulumoskönyvek illusztrációiról szóló tanulmányhoz idézett Ringbom-féle táblázat, ahol az időbeliség ábrázolásának lehetőségeit modellálja, német, és nem angol szöveggel jelenik meg (mint ahogy a tanulmány magyar változatában is angolul jelent meg, vö. Magyar Könyvszemle, 1996: 1, 38.).